Ez 1 jó, helyes hasonlat?

Szerintem nem, mert nagyon sokat volt emberek között, de a kereszt előtt tényleg azt tapasztalta meg, hogy mindenki elhagyta. Mondjuk, ha az egyedüllét nem is, de az nagyon gyakran előfordult vele, hogy senki sem értette meg őt, még a saját tanítványai sem, ami bizonyos szempontból nagyon hasonló helyzet a magányhoz.

Ha valóabn keresztény vagy, és nem csak ezt mondod, mint a többség, akkor meg kellene keresned a valódi keresztényeket, mert a magány nem tesz jót senkinek, és a kereszténység az közösségi vallás, nem egyéni, bármennyire is sulykolja a mai világ az individualizmust, az igazából önzés, és a kereszténység alapja a testvérek közötti szeretet, ami az önzés ellentéte. Ráadásul annyi szenvedés és szükséglet van a világban, sőt ezek jelenleg növekednek is a világban, hogy óriási lehetőségeid vannak, hogy amennyire tőled telik, tegyél jót azokkal, akik szenvednek, még akkor is, ha te magad is szenvedsz.

A Biblia Ézsaiás 58:7-11-ben ugyanis a következőt írja az ilyen lelki letörtség jellegű állapotokról, amiben te is vagy (persze az akkori kultúrális és gazdasági helyzetet át kell értelmezni a mai modern korra): "Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha."

Szóval, ha lelki letörtségben, megvetettségben, lelki elnyomottságban vagy, akkor is észre tudod venni a testi elnyomottságot a környezetedben, amit tudsz enhíteni. Ettől te is fel fogsz üdülni.

üdv, a javuló Stefán

Szia.

Jézus soha nem érezte magányosnak magát, mert ha az emberek el is hagyták, Isten és az angyalai mindig megerősítették Őt.

Nem unatkozott, mert mindig volt feladata, kapott bőven munkát az Atyjától.

Persze volt szomorú is, mert látta az embereket, és a tetteiket, és ezáltal tudta, hogy rossz felé haladnak.

De soha nem engedte hogy a bánat, vagy a szomorúság elhatalmaskodjon rajta. Az örömét, az Isten iránt érzett szeretete táplálta, és az, hogy azt tegye amit az Atyja mondott neki. Egyetlen percre sem engedte elterelni erről a figyelmét.

Nem véletlen mondta, és más írások is megerősítik, hogy a boldogság az Istennel való jó kapcsolatra, és akaratának, törvényeinek a betartása által maradandó.

(Máté 5:3) 3 „Boldogok, akik tudják, hogy szükségük van Istenre, mivel övék az egek királysága.

Zsoltár 1:1 Boldog ember az, aki nem követi a gonoszok tanácsát,

bűnösök útjára nem lép, és gúnyolódók közé nem ül,

(Ézsaiás 26:3) 3 Megvéded azokat, akik teljesen rád bízzák magukat, és tartós békét adsz nekik, mert benned bíznak.

(Zsoltárok 119:165) 165 Bőséges békéjük van azoknak, akik szeretik törvényedet, és semmi sem tudja a botlásukat okozni.