Mi a teendő akkor, ha a menyasszony református, a vőlegény pedig római katolikus vallású, és szeretnénk templomi esküvőt is?

Várom, hogy felsoroljátok a gonosz cselekedeteimet úgy, hogy nem ismertek engem. Nem hiszem, hogy gonoszság a véleményem nyílt megmondása, és mindenkinek jogában áll nem hasznosnak ítélni, amit írtam, és lepontozni. Ha nagyon lepontoznak, abból nekem nem egyértelmű, hogy bennem van-e hiba. Jézus megmondta, hogy széles az út, ami a pusztulásba vezet, és sokan vannak, kik azon járnak. Ezért nem egyértelmű, hogy kiben van a hiba, még akkor sem, ha 99%-ban lepontoznak. Meg szoktam vizsgálni magam, és kérem Istent, hogy mutassa meg, ha bennem van valami bűn. Egyik lehetősége Istennek, hogy más embereken keresztül mutatja ezt meg. Tehát igaza is lehet, vagy részben igaz lehet a lepontozóknak. De ezt nem érzelmi alapon kell eldönteni, hanem a biblikus meggyőződések alapján és a tények alapján. A tények azt mutatják, hogy ezekben a nagy egyházakban félelmetesen ragaszkodnak a vezetők hatalomhoz, a pozícióhoz, és az ezzel járó anyagi haszonhoz. Azt mondják, hogy ökumenizmus? Akkor miért nem egyesülnek az ökumenizmusban rész vevő egyházak, ha igazából minden fontos dologban egység van? Az, hogy elég az egységhez elméletben egyetérteni azzal, hogy Jézus Krisztus a megváltó, az egy nagyon felületes állítás. Ezt az ördögök is jól tudják.

A református és római katolikus üdvösségtan szöges ellentétben van. Ebből három lehetőség adódik: (1) Vagy a római katolikus egyház tanít olyan dolgokat az üdvösség módjáról, ami által senki nem üdvözül, (2) vagy a református egyház, (3) vagy mindkettő. A Bibliából mindenki rájöhet az igazságra, úgyhogy én ebben nem foglalok itt állást.

De csak elméletileg tegyük fel, hogy egyik egyháznak helyes az üdvösségtana, és a másiknak nem, és hogy mindkét házasodó fél komolyan követi, gyakorolja az egyháza tanítását (ez utóbbi állítás a kérdező kommentjéből ítélve nem igaz, mert nem gyakorolják, de most csak hipotézisről beszélünk). Össze akarnék-e én házasodni valakivel, aki a széles úton jár, ami a pusztulásba vezet, miközben én a helyes úton járok? A Biblia azt írja, hogy ilyet ne tegyünk. Valószínűleg ő fog minket lehúzni a helyes útról és elhúzni a helyes Úrtól, és nem mi fogjuk őt a helyes útra vinni. Egy ágyban az ellenséggel?

Jézus sokszor mondott olyan másokat megbotránkoztató dolgokat, amit sokan sértőnek találtak. Ha kívánod, idézek a Bibliából olyan jézusi történeteket, amikor személyeskedő volt (volt, hogy nem csak emberek bűnét minősítette lesújtóan, hanem magát az embert is), sőt akár tettlegességig is elment (amikor kiűzte a kufárokat a templomból). Jézus nem riadt vissza, hogy egyes embereknek a tyúkszemére lépdessen, pl. imádott szombaton gyógyítani, amivel ingerelte a farizeusokat.

Meg lehetne ismerni Jézust és az igazságot a Biblia nyitott szívű tanulmányozása, és a neki való engedelmesség által.

Aki meg akarna engem ismerni, azzal hajlandó vagyok találkozni, legalábbis van némi időm erre jelenleg, még akkor is, ha az illető valami rosszindulítú eretneknek tart. Ki tudja, hátha megváltozik a véleménye.

Mert itt egy üzenetben nem jön át minden. El tudjuk képzelni egymásról, ha valaki egy kemény üzenetet ír, hogy az illető valami habzó szájú, gyűlölködő állapotban írta azt, egy személyes beszélgetésben pedig láthatjuk, hogy nem ez a helyzet. De maga Isten is ezt mondja: "Nincsen bennem harag, de ha tövis és gaz kerül elém, azzal küzdeni fogok és elpusztítom." (Ézs 27:4) Úgyhogy ha már sajnos nem találkozhatunk, akkor tessék így gondolni rám, az Ézs 27:4 szerint, ha kérhetem!

Valamennyi méltatlankodás vagy harag hasznos, hogy energizálja és elszántabbá tegye az embert egy beszéd vagy cselekedet véghezviteléhez, de ha az önuralmát már felborítja, és az illető nem tudja kontrollálni a szavait, vagy a tetteit, az már nem jó. A szelídség a Bibliában nem valami alázatoskodó vagy meghunyászkodó megatartás, hanem az uralt, kontrollált erő. Jézus ilyen volt, és aki őt követi, erre is törekedjen, meg minden másra, ami lát Jézusban, például, hogy ő nem hozott igazságtalan ítéletet.

Hajrá, bizonyítsa be minden római katolikus vagy református, hogy milyen klassz hely az ő egyháza, hívjon el az egyázába, és mutassa be, hogy ott az emberek Jézust követik, bárhova megy Ő. Ha Jézust követitek, bárhova megy, akkor oda is juttok, ahová ő jutott, a Paradicsomba, majd onnan Isten kebelére. Ha meg nem így van, akkor keressétek a helyes utat. Jól el van rejtve, rég benőtte a gaz, mert szinte senki sem jár rajta manapság (legalábbi is a mi nyugati típusú kultúránkban), de aki nagyon keresi, megtalálja.

üdv, a javuló Stefán