A református teológia szerint még a szabad akaratunk is Isten szuverén akarata alá van rendelve?

Ez nem teljesen van így.

Inkább úgy mondanám, hogy nem korlátlanul kaptuk a szabad akaratot, vannak erkölcsi elvek, törvények, amihez igazodni kell.

Az tény, hogy szabadon dönthetünk és tehetünk bármit, de vannak védelmet szolgáló törvények, aminek következményei vannak.

Ezért a szabad akaratunk, döntéseink csak abban az értelemben van Isten akarata alá rendelve, hogy megvédjen bennünket a rossztól.

DE ez nem jelenti, hogy akkor nem követheted el. Azt jelenti, hogy bizonyos erkölcsi elvek áthágása esetén, felelősséggel tartozol a döntésért amit hoztál.

PL:

Hogy milyen ebédet főzöl, vagy milyen virágot ültetsz, az nincs Isten szuverenitása alá rendelve.

Viszont a paráznaság, lopás, gyilkosság, tilos, Isten nem engedélyezi, tiltja, vagy is ezeknek alá vagy rendelve.

Persze megteheted, de akkor annak következménye lesz.

Képzeld el, hogy egy apa ad zsebpénzt a kisfiának, de van néhány szabály, ahogyan ezt a pénzt a gyerek felhasználhatja. Pl nem vehet cigit, alkoholt, de ezen kívül azt tesz vele, amit akar: vehet édességet, félretehet belőle valamennyit, hogy spóroljon, stb.

A gyerek örül ennek és nem, mondja, hogy a fenébe az egésszel, nem is kell ez a havi zsebpénz, mert nem 100%-ban költhetem arra, amire akarom. Inkább ügyesen gazdálkodik vele, élvezi, amiket megkaphat a pénzből, és néha mondjuk apának is vesz egy kis ajándékot -persze abból a pénzből, amit tőle kapott, de így tudja kifejezni az értékelését és szeretetét, hogy nem mindet magára költi vagy elszórja hülyeségekre.

A szabad akaratunk is hasonló: Istentől kaptuk, de feltételei vannak és be vagyunk korlátozva, hogy hogyan használhatjuk. De ha egyáltalán nem lenne még ennyi mozgásterünk sem, az sokkal rosszabb lenne.

Az értékelésünket Isten felé kimutathatjuk, ha a szabad akaratunkat úgy használjuk, ahogy Ő tanít a Bibliában, hogy figyelembe vesszük a tanácsait, útmutatását.

Ez olyan, mint amikor a kisfiú a zsebpénzéből kicsit visszaad ajándék formájában az apjának.

Mi is "ajándékot tudunk adni" Istennek így és ezáltal látja, hogy értékeljük ezt az adományát és nem élünk vele vissza.