Keresztény szülők, házaspárok hogy reagálnátok? Mit tennétek?

Szerintem nagy különbség lenne, ha látszottak előjelek, vagy ha nem sejtettük semmit. Ha nem sejtettük semmit, akkor a döbbenet után megpróbálnám megtudni, hogy pontosan mit érez, mert elképzelhető, hogy egy tinédzser félreérti az érzelmeit, akár egy kedvelést, rajongás is félreértelmezhet, ezért szeretném pontosan megérteni, tisztázni a helyzetet, akár szakember bevonásával is. Amennyiben korábban voltak a viselkedésében másságra utaló jelek, akkor megköszönném az őszinteségét, és próbálnék a lehető legtöbbet beszélgetni Ai Istennel való őszinte kapcsolatról.

Az biztos, hogy sokat imádkoznék, kérném Isten útmutatását, segítségét, áldását!

Ha nem érti, vagy nem fogadja el Isten szavát, akkor semmit nem lehet tenni.

Imádkozni kell érte, Isten az aki segíteni tud, hogy változtasson a gondolkodás módján.

Nálunk pontosan ez van, már 25. Örültem volna, ha 20 évesen elmondja, mint így, hogy 22 és 23 évesen volt egy-egy öngyilkossági kísérlete. Nem konkrétan emiatt, de ez is benne volt.

Fogadd el, szeresd. Én is ezt teszem az enyémmel.

Csatlakozom a #5. megoldásához:

Szeretni,szeretni,szeretni és sokat beszélgetni vele!

A gyermekünk élete nem a miénk. Nincs jogunk ítélkezni,kiosztani,vagy vádolni,csak szeretni, bármit tesz,mond,gondol.