A hitehagyottak ateisták is? hogy lesznek egy hívőből hitehagyottak?

Lényegében úgy, hogy nem figyeltek oda a tanításra.

Mert lényegtelen miben hisz az ember, előbb utóbb krizishelyzet áll be az életében. Valamilyen törés, tragédia.

Aki odafigyelt a tanításra, és kereste a tanításban, Bibliában, az életben Istent, annak hite nem veszhet el. Ettől függetlenül szélsőséges esetekben megfeledkezik a hívő minderről és kitombolja magát. Van ilyen. Nem jó, megbánható, megbocsátható. Ő nem veszik el, ha egyszer megtalálta az Istent.

A másik fajta, az azt hitte, hogy érti a tanítást. Tudja az egész történetet. Ádám és Évától egészen a feltámadásig. Mégis elveszik, ha nem figyelt oda. Mert nem a Biblia szövege a lényeg, nem is az, hogy melyik revideált vagy revideálatlan könyvből vagy hangoskönyvből táplálkozik az ember. Még az sem számít, ha eljár vasárnap a templomba. Ha nem hiszi, hogy Isten mindig vele van, akkor a hite elveszik. Nem is kell hozzá nagy törés vagy tragédia. Elég egy két apró bosszantás. Egy két rossz szó. Számára Isten egy mese volt mindvégig. Őnámította magát azzal, hogy hiszi a létezését.

Aztán ott van az a fajta, aki hiszi az Istent, de cselekvésig nem jut el. Meg sem próbálja, hogy a tanítást cselekedetbe vigye át. mert jó a tudás. A tudásból származhat hit. De cselekvések nélkül a hit halott.

A cselekvés fontos. Mert, aki megtért, az nem élhet már úgy, mint azelőtt. Nem az adakozás a cselekvés. Nem a misére járás a cselekvés. Hanem annak a művelése, melyről azt gondoljuk, hogy arra Isten hívott el minket. Ha engem a mai napon arra hívott el, hogy ezt a kérdést megválaszoljam legjobb tudásom szerint, akkor megcselekedtem, amit az Úr akart. Hiszen érzi a szívem, hogy megbékél e sorok írásakor.

Nem Istenről kell tanulni, nem is Jézusról. Hanem meg kell ismerni a Jézust és általa ilyenformán megismerhetjük az Atyát és megtapasztalhatjuk a szentlelket. Így ismerjük meg az Istent. Aki megismert valakit, azt pedig nem tudja elfelejteni.

Isten pedig ha elkezdjük megismerni, elkezd dolgozni rajtunk. Lecsapja rólunk a vadhajtásokat. Ez néha fáj, de hosszútávon jó. Ha pedig ateistából térünk a hitre, akkor szinte azonnal támadásoknak leszünk kitéve. Mert van valaki, (vagy valami) nevezzük ördögnek, akinek nem jó, ha mi az Úr társaságát keressük. Szisztematikus támadássorozatnak vannak kitéve a hívők. Furcsamód én személy szerint ebből a jelenségből értettem meg, hogy a hitem jó irányba tart, hiszen a másik oldal támad. Támad a szeretteink által, munkatársaink által, anyagi nehézségek és kísértések által. Nehéz megtalálni azt a keskeny ösvényt ebben a világban, mely a szűk kapuhoz vezet. A keskeny ösvény a mindennapi életvitel ebben a modern világban. A szűk kapu pedig a hit megszilárdítása.

Aki keresi az meg is találja. Aki nem keresi, az elveszíti. Akinek van, annak még adnak mellé. Akinek nincs, attól még azt is elszedik, amije volt és észre sem vette. Aki pedig kopogtat, annak megnyílik az ajtó.

Jézus példázata a magvetőről nagyon találóan válaszol a kérdésre:

(Máté 13. fejezetétől)

Egyik nap Jézus kiment a házból és leült a tó partján. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leült, a tömeg pedig a parton maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket, mondván: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették. Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. Akinek füle van, hallja meg!”

Miért beszél Jézus példabeszédekben?

Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példabeszédekben?” „Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait – felelte –, de nekik nem. Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket. A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall. Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.

A példabeszéd magyarázata.

Ti tehát halljátok a magvetőről szóló példabeszédet! Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik. A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgyhogy nem hoz termést. Végül a jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.”

A konkoly.

Más példabeszédet is mondott: „A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem – válaszolta –, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”

A mustármag.

Egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között.”

A 6-os válasz forrása innen származik: [link]

Az 5-ös válasz bővízű forrása pedig bennem van.

"A hitehagyottak ateisták is? "

Ha az a kérdés, hogy aki elhagyja a hitét egy adott istenben az ateista lesz-e akkor a válasz az, hogy nem feltétlenül. Áttérhet arra, hogy másik istenben hisz.

"hogy lesznek egy hívőből hitehagyottak?"

Valaminek a hatására (több minden is lehet) úgy gondolja, hogy az amiben eddig hit már nem igaz.

Nálam az, hogy elhagyjam az kereszténységbe vetett hitemet egy folyamat volt ami során jobban megismertem a Bibliát és elkezdtem más szemszögből is megvizsgálni az információkat.

Mostanra már odáig jutott ez a folyamat, hogy ha el is hinném, hogy létezik Isten és a többi amikről írnak akkor sem követném.