Miért kellett az olimpián kiparodizálni az utolsó vacsorát?

Ma megkerestem ezt a részt a youtube-on.

Én keresztény vagyok. De gondolkodó ember is. Elgondolkodtam, hogy vajon tényleg olyan nagy ügy ez? Vajon nem volt-e ez előre megírva? Rémlik Máté 24-ből egy rész, az elmém folyamatosan dobálja, amióta ez az eset megtörtént:

Ez pedig az a rész, amiben a " pusztító utálatosság" szerepel

A „pusztító utálatosság” kifejezés a Máté 24:15-ben szerepel: „Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen - aki olvassa, értse meg!” Ez pedig a Dániel 9:27-re utal: „Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom szegélyére odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés.”

Itt a szent hely maga az utolsó vacsora.

Hát újra megkérdem. Aki ismeri a Bibliát, az olvassa el bátran Jézus jövendölését. [link]

Nem-e erre érti? Ezt amolyan jelként veszem. Bizony kötél van az idő.

Legyetek éberek és figyeljetek!

Vajon el szabad-e nekünk egyáltalán ítélni ezt az egészet keresztényként? Dolgunk-e nekünk az ítélkezés?

Nem dolgunk az ítélkezés, mert ha ítélkezünk, akkor mi is ítélet alá esünk.

Vajon mit tenne Jézus látva ezeket a képeket? Szerintem egyszerűen odéb ballagna. És mondana egy példabeszédet a képmutatókról. Valami ilyesmit:

"Tanítás közben ezt a figyelmeztetést adta: „Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Szívesen elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, közben színleg nagyokat imádkoznak: annál szigorúbb ítélet vár rájuk.” (Mk 12,38-40)

Szerintem a Bibliában minden le van írva. Nem elítélni kell ezeket az embereket, hanem óvakodni tőlük. nekik meg van a maguk társasága nem kell nekünk a miénk. Szerintem legnagyobb hiba, hogy a papok elítélik ezt. Ők maguk is megítéltetnek. Ezek az LMBTQ színészek pedig bizony mind tudnak írni, szeretnek köntösökben járni, íme, elfoglalnák a fő helyeket, zsinagógákban (iskolákban), lakomákon ugyebár az ominózus olimpiai művészetben. és ott írja, basszus, hogy színileg figyeled: (színileg) nagyokat imádkoznak.

Hogy miért kellett ezt?

" Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég." (Mt 24:6)

"ezeknek be kell következniük"

Érdekes és elgondolkoztató kérdés!

Szerintem a válasz,az ember játékosságában van.

Már gyermekkoromban is szerettem olyat játszani,hogy meddig lehet kitolni szüleim türelmét....Játszottam tűzzel,harapós kutyával,víz alá bújtam,hogy megtudjam meddig bírom levegő nélkül,stb.

Ezek az eszement csigazabálók olyat játszottak,hogy mit bír még elviselni Isten az ők csínytevéseit.

Igen. A karbidos doboz felrobbant,leégette a szemöldökömet,hajamat,arcbőrömet,stb.s édesapámtól mintát nyertem milyen következményei lesznek az efféle játékoknak....

Gondolom,Isten sem hagyja annyiban ezeket a pajkos próbálkozásokat!

Imádkozzunk értük,hogy Isten helyreigazítását túléljék a pajkos kakaskák,meg csirkék!

senkit ne zavarjon hogy az nem az utolsó vacsora volt ha nem Dionüszoszhoz kapcsolodót, aki ha valaki nem tudná a görög mitologia egyik istene (Dionüszosz görög isten (görögül: Διόνυσος vagy Βάκχος), a római mitológiában Bacchus vagy Liber (etruszkoknál Fufluns), a bor és mámor megtestesítője, aki értett a mezőgazdasághoz és termékenységet is hozhatott. Ő volt a görög színjátszás patrónusa is. Gyakran ábrázolták tigrisek vagy párducok húzta szekéren, amint kísérete körülötte táncol. Fején szőlő leveleiből font koszorú volt, míg kezében tartott egy borospoharat és a thürszoszt, amely egy hosszú szüreti bot volt, végén egy tobozzal, és szőlőlevelekkel díszítve.Születéséről több mítosz is él. A leggyakoribb az a változat, miszerint a bor istene Zeusz és Szemelé gyermeke, de hogy ne legyen ilyen egyszerű a történet, Dionüszosz története nem itt kezdődik. Eredetileg Zeusz és Perszephoné, az alvilág királynőjének született egy Zagreusz nevű gyermeke. A féltékenységéről ismert Héra rettenetes haragra gerjedt, amikor megtudta, hogy férjének fattya született. A titánokat felbérelte, hogy játékokkal csalják el a csecsemő Zagreuszt, és tépjék szét. De vigyázzanak, hogy a szíve ép maradjon, mert Pallasz Athéné, Rhea és Démétér is a gyermek szívének őre volt. Miután a titánok megtették, amit Héra kért, az istenek elszörnyedve látták az eredményt. A széttépett és megfőzött darabokat Zeusz Rhea segítségével összeillesztette, és életet lehelt belé. Így amíg megerősödött a gyermek, új anyára volt szüksége.

Zeusznak tetszett Szemelé hercegnő, így a főisten az ő méhébe rejtette Dionüszoszt. Azonban Héra értesült Zeusz eme tettéről is, de most kevésbé brutális módját választotta a bosszúnak. Megkörnyékezte Szemelét, és addig duruzsolt a fülébe, hogy Zeusz mutassa meg neki igazi alakját, hogy Szemelé csakugyan elkezdte kérlelni Zeuszt, hogy mutatkozzon előtte igazi alakjában. Az istenek és emberek atyja vonakodott, de csak addig beszélt neki Szemelé, hogy hajlandó lett rá. Ám Zeusz igazi alakja a villámcsapás volt, így Szemelét megégette az egyik villám. A holt anyából kimentették az életben maradt csecsemőt, és Zeusz combjába (néhány mítosz szerint ágyékába) varrták be. Itt fejlődött ki, és végre megszületett szarvakkal és egy kígyókoszorúval a fején Dionüszosz. Ezért mondják rá, hogy „a kétszer született.”A gyermek Dionüszoszt anyja szülővárosában nevelte fel Szilénosz, aki felnőttkorában is hű követője volt az istennek. Még gyermekkorában felfedezte, hogy a szőlőből bort lehet készíteni, így az ő találmánya lett a bor, amelyet a világ minden táján elterjesztett, ugyanis kíséretével, a szatírokkal végigjárta az egész világot, mindenütt megtanítva az embereket a bor készítésére. Ha a bor túl savanyú volt, mézet öntöttek bele, ha túl édes volt, akkor citromot. Minden lakomának külön keverőmestere volt, aki ízlése szerint fűszerezte, a lakoma jellege szerint pedig (tenger)vízzel hígította a bort.

Az igen vidám kedélyű istenség nyomában azonban gyakran járt a halál, ugyanis követői az őrületig eszüket vesztett eksztázisban ünnepeltek, és gyakran széttépték azt, aki az útjukba került. Dionüszosz egyszer visszatért szülővárosába, Thébaiba, ahol nem akarták istenként elismerni. Pentheusz, Thébai királya megtiltotta Dionüszosz tiszteletét. A feldühített istenség találmányával, a borral elkábította az egész várost, és sokakat megőrjített. Így Agauét, Pentheusz király anyját is, aki önkívületi állapotában széttépte saját fiát. Dionüszosz kellő bosszút állt a hitetlen városon. Miután az egész világgal elismertette isteni hatalmát, felment az Olümposzra az istenek közé.

Egyszer kalózok fogták el az istent, és el akarták adni rabszolgának. Azonban, amikor meg akarták láncolni, a bilincsek mindig lehullottak róla. Ekkor a kormányos megsejtette, hogy a fogoly bizonyára istenség, de társait nem tudta meggyőzni erről. Dionüszosz megdühödött, és az evezőkre borostyánt tekert, amitől lehetetlenné vált evezni, más forrás szerint pedig borral árasztotta el a hajót, és szőlőtőkékké változtatta az árbócokat. Bosszúból a tengerészeket is delfinekké változtatta, és csak a kormányosnak kegyelmezett meg. A Thészeusz által Naxosz szigetén hagyott Ariadnét elvette feleségül, és halhatatlanná tette. Ám a krétai hercegnő nem szerette igazán.). Javasolnám Művészettörténet és ikonográfia tanulmányokat, könyvet továbba elolvasni görög és római mitológia és eposzokról, különböző legandáról szóló alkotásokat , Vallási könyveket keresztény, zsidó, iszlám, buddhista, hindu stb. És meg felelően tájékozodni és ismerni pontosan keresztény ikonográfiát és minden más ikonográfia szimbolokát. És nem azonnal Mocskos libsi-komcsi-woke és Mocskos fasiszta-raszista-homofób féle két egybittes táborok primitizmusát követni