Aki másik felekezetből csatlakozik a Jehova tanúi közösséghez és volt bemerítkezése annak újból meg kell ismételnie ezt a szertartást?

Tényleg kérdező!

Ha a teljes írással összefüggésben tudsz válaszolni a következő írásszöveggel kapcsolatos kérdésemre, akkor bizony elfogadom hogy igazad van:

János 17:3

Szóval miért mond ez ellent a hitednek?

14

Tehát kérdező, a János 17:3-mat kihagytad? Helyette inkább tereltél a többi hamis érvre?

Pedig az válaszolna minden kérdésedre, amit buzgalmadban felteszem.

Várom a kérdésemre a választ! De nem azt, hogy "nem mond ellent a hitemnek", mert tudom hogy ez nem igaz.

Én is válaszolok az első "furmányos" kérdésedre:

"Miért nem szól közbe Jézus hogy az Isten pozíció nem illet engem hisz én csak Mihály főangyal vagyok?"

Először egy gyakran emlegetett hamis háromság "bizonyíték":

A háromság bizonyítására felhasznált másik írásszöveg a János 5:18. verse. Ez azt mondja, hogy a zsidók (miként a János 10:31–36-ban is) meg akarták ölni Jézust, mert „az Istent is Atyjának nevezte s így egyenlővé tette magát az Istennel”.

De ki mondta, hogy Jézus egyenlővé tette magát az Istennel? Nem Jézus. Ezt már a következő versben (19) tisztázza, amikor tiltakozik a hamis vád ellen. „Erre a vádaskodásra Jézus így felelt:. . . ’A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát’ ” (K.f.)

Ugye nem ezt mondja az, aki elismeri azt, amivel vádolják?

A János 20:28

Amikor Jézus megjelent Tamásnak és a többi apostolnak, és eloszlatta Tamás kételyeit a feltámadásával kapcsolatban, a már meggyőzött apostol ezt mondta neki fennhangon: „Uram és Istenem!” – szó szerinti fordításban: „Az Úr enyém és az Isten [ho The·oszʹ] enyém!” (Jn 20:24–29). Vannak tudósok, akik ezt a kijelentést egy olyan, megdöbbenést kifejező kiáltásnak tekintik, amelyet Jézushoz intéztek ugyan, de amely valójában Istennek, az Atyjának szólt. Mások viszont azt állítják, hogy az eredeti görög szerint ezeket a szavakat úgy kell értelmezni, mint amelyek Jézusnak szólnak. Még ha így volna is, az „Uram és Istenem!” kifejezésnek összhangban kell lennie az ihletett Írások többi részével. A feljegyzés szerint Jézus korábban ezt üzente a tanítványainak: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Nincs okunk tehát azt hinni, hogy Tamás Jézust gondolta volna a mindenható Istennek (Jn 20:17). Maga János, miután leírta Tamás és a feltámasztott Jézus találkozását, a következőket írta erről és a hasonló beszámolókról: „Ezek azonban azért lettek leírva, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy mivel hisztek, életetek legyen a neve által” (Jn 20:30, 31).

Tamás tehát olyan értelemben szólíthatta Jézust ’Istenének’, hogy Jézus egy „isten” volt, de nem a mindenható Isten, és nem az ’egyedüli igaz Isten’, akihez Jézus gyakran imádkozott úgy, hogy az apostol is hallotta (Jn 17:1–3). De az is elképzelhető, hogy az „Istenem” megszólítást ahhoz hasonlóan alkalmazta Jézusra, ahogy az ősatyái éltek vele az általa is jól ismert Héber Iratok feljegyzései szerint. Nem egy esetben megtörtént, hogy amikor Jehova angyali követei embereket látogattak meg, illetve szólítottak meg, ezek a személyek – vagy olykor az eseményt lejegyző bibliaíró – úgy feleltek az angyali követnek, vagy úgy beszéltek róla, mintha ő maga lett volna Jehova Isten. (Vö.: 1Mó 16:7–11, 13; 18:1–5, 22–33; 32:24–30; Bí 6:11–15; 13:20–22.) Ez azért volt így, mert az angyali követ Jehovát képviselve cselekedett, az ő nevében beszélt, esetleg úgy, hogy az egyes szám első személyű névmást használta, és még ezt is mondhatta: ’Én vagyok az igaz Isten’ (1Mó 31:11–13; Bí 2:1–5). Tamás tehát ilyen értelemben beszélhetett Jézushoz mint ’Istenéhez’, elismerve vagy megvallva, hogy Jézus az igaz Isten képviselője és szószólója. Akárhogy volt is, a szavai semmiképpen sem állnak ellentétben azzal a világos kijelentéssel, amelyet maga is hallott Jézustól: „az Atya nagyobb nálam” (Jn 14:28).

Jaj kérdező, szólj ha túl nehéz a feladvány megértése! Persze nem is mindenkinek való a bibliai igazság, csak annak, aki BECSÜLI.

Ezt szemlátomást te kérdező nem becsülöd. Még csak igazán érvelni sem tudsz, hogy védelmezd a hitedet! De akkor ez így csak vakbuzgóság.