Bűn vagy nem bűn?

"Már nem vitatom, valami tényleg van: De az annyi, mint erdőtűzben a mókuspisi..."

Akkor azt nem vitatod ezek szerint, hogy az ember dönthetett úgy ami Isten akarata ellen volt, és most is dönthet úgy?

#21.

De igen, bár ennek nincs nagy jelentősége. Ezeket a döntési helyzeteket ember-ember közti kapcsolatoknál tartom fontosabbnak.

Békesség neked, kérdező!

Nem bűn van, hanem tudatlanság. Az ember nem bűnös, ez a vallás által használt erőteljes és egyfajta vádoló szó, minősítés a gyarló lelki cselekedetre. Éppen ezért, ha valaki valami olyat követ el, ami ellen tiltakozik a könyv, ami abban nem olvasható, mert a legtöbben a szót bálványozzák, azt emelik fel, akkor ezt bűnnek élik meg, ami pedig elvezet az önvádhoz, ami maga szimbolikus értelemben a sátán! Nem bűn van, nincsen bűnös ember, hanem az Igazságban való tudatlanság van. Így már azért másabb jelentéstartalmat hordoz. Amikor az ember nem gyermeki lelkületű, akkor eltávolodik Istentől, és ilyenkor mindig tékozol; ilyenkor az ember lelkülete maga a sátán. Nem démonok vannak, meg bukott angyalok, mesék meg babonák, hanem az ember lelkülete vagy krisztusi, vagy ördögi. És amikor ez utóbbi, akkor olyan döntést hozott meg a szabad akarata okán, ami életellenes. Ez nem bűn, tudatlanság. A legtöbb ember nem azért cselekszik így, mert bűnös, hanem mert nem ismeri az Igazságot, Istent, dacára, hogy ők ennek az ellenkezőjét hiszik, vallják, de a fa gyümölcse árulkodó.

Az önkielégítés nem helyénvaló az Igazságban. És nem azért, mert a Biblia ezt meg azt írja róla. Az egy könyv, fontos ugyan, de emberek írták, állították össze okkal. Isten Szava Él-Ő, nem egy könyv lapjaira korlátozódó. Viszont a legtöbbeknek nincsen személyes köteléke Vele, nem hallják, amit Ő kijelent a gyermeki lélekbe Krisztuson keresztül, nem kapnak álmokat, látásokat, elragadtatásokat, stb. Azt ismétlik, ami írva van. Így azt hiszik igaznak amit akarnak, és a hazugságot tekintik igaz forrásnak. Emberek vélemény után járnak, másokat követnek, össze vannak folyva a világgal, a tesi vágyaikkal. És a legdühítőbb és megalázóbb, hogy még így is Istent vallják! Mert aki kap folyamatosan bizonyságokat, az nem azt nézi, mit ír a könyv, nem az lesz neki az elsődleges mércéje, hanem Isten Él-Ő Szava!

Magam is így jelentem ki, hogy az önkielégítés helytelen. Nem is maga a folyamat az, hanem annak megélése. Mert az ember ilyenkor képzeleg, ábrándozik, paráznaságokat vizionál, perverziókról képzeleg. De azt mondja a Mester, hogy aki gondolatban nővel paráználkodik, már vétkezett! Ennyire fontos, mire gondolunk, mert a gondolatból lesz az érzelem, abból pedig a cselekedet. Nem minden esetben következik be, de a fantáziálás azért fontos, mert azt csak Isten látja. A legtöbben mégis tagadnak.

Azért is fontos valahol az önkielégítés, mert ezen folyamat végzése közben sokan megláthatják azt, milyen perverziók is bújnak meg a szívükben!

A cselekedet egyértelmű, látja más is, tagadni nem lehet, de amire gondolunk, érzünk, azt csak Isten látja. Ember vagyok magam is, vannak vágyaim érzéseim, és sajnos ezeket még olykor úgy élem meg, ami helytelen, így ez számomra is óriási kihívás és munka. Az ember legerősebb függése ezen a világon a testiség, mert abban mind az öt érzékszerv részt vesz. Ezért olyan, mint egy drog. Addiktív hatású. Kell belőle, majd több és több, újabb és újabb adag, hogy az elme megnyugodjon.

De benne van a szóban, hiszen a magyar nyelvünk talán a világon a legbölcsebb, kifejezőbb: ön-ki-elég-ítés! Énközpontúság, amikor az ember maga akar örömöt szerezni. Mi ennek a jussa? Az, hogy ez az öröm eltávozik belőlünk, kifelé, elég. Nem marad meg, hanem újabb és újabb adagra vágyunk. Ez valahol a büntetése annak, hogy az ember nem Istenre bízza a boldogságot, hanem maga akar örömöt szerezni. Ezért kifolyik az a kezei közül.

Egy módon tolerálható csupán, de erre nagyon kevesen képesek, hogy úgy végzik el, mint egy testi szükségszerű folyamatot. Megértik, élik lélekből, hogy nekik erre már nincsen szükségük, testiségre, így túlesnek rajta pár pillanat alatt és kész. Nincsen perverz képzelgés, nincsen vágyakozás és ennyi. De mennyi ember képes erre? Attól, hogy valaki nem él testi kapcsolatban valakivel, nem néz pornográf tartalmat, attól még az önkielégítése, amit hasonlóan él meg ugyan annak minősül: vétkezésnek. Tehát lényegében ugyan azt csinálja, mint amit másokban kifogásol. Isten Igazságában lelkiség van, ott már nincsen testi beszennyeződés. De mégis ezen ingerek áradnak felénk szüntelen, mert ennek a világnak talán a legnagyobb fizetőeszköze a testiség. De aki Istenhez kiált gyermeki lélekkel, abban ez a dolog letisztul majd és el fogja tudni engedni ezt a függést, ami rabságban tart, mert Isten előtt, dacára, hogy mi van írva a szexualitás undokság Előtte ugyan úgy, mint a perverz fantáziálású önkielégítés is az! Ha valaki képes még életében elengedni a testiséget, akkor válik igazán szabaddá!

Legyen meg a hitünk szerint, a Szent Lélek szabadítson meg a rabságból!

Üdv.

24. Nem, nem bűn (egy olyan vétség van, ami sosem kap megbocsájtást, az pedig a Szent Lélek -szándékos- káromlása, ezt mondja Krisztus is, az már bűn), és az Igazságot nem lehet elégszer hangoztatni. A hazugság túlragozásától szükséges óvakodni inkább! Attól, ami ott honol az emberi szív mélyén, csak sokan nem tudják, így azt propagálják naiv, balga és felemelkedett módon, amit ők igaznak hisznek.

Legyen meg a hited szerint neked is!

Üdv.

#26 Valamit nagyon félreértelmeztél.

Nem gondoltál bele abba, hogy a lelkiismerete által a Szentlélek mondja neki, hogy bűn?

Ha viszont nem hallgat rá, sőt annak ellenkezőjét teszi, az már súlyos bűn.

De akkor a gyilkosság sem bűn ugye? Mivel " az nem Szentlélek káromlás"

Nincs is ebben logika🤦‍♀️

26. Látod, Isten kegyelme így tesz Igazságot. Persze értem, hogy félreírtad, de nem megfelelő komment sorszámot írtál, így ezt a hozzászólást saját magadnak címezted. és ez így is van az Igazságban, hiszen ha az ember testi még, ő okoskodik és erőlködik, cinizmussal telt és hangulatjeleket használ, akkor amit ír vagy mond a másiknak, azt valójában saját magából írja saját magának! Ez itt most nyíltan és cáfolhatatlanul érvényesült.

Semmit sem értelmezek félre. Azt igyekszem közzétenni, amit a Lélek kegyelméből megkapok, nem pedig azt, amit magam testileg erőlködöm és okoskodom. Nem, nem gondolkodom, mivel Isten Igazsága nem gondolkodásból áll, hanem lélekben való cselekedetből. Aki gondol ezt meg azt, az testi még és élni nem fogja az Igazságot. A Szent Lélek nem mondja, hogy bűnös vagy! Azt a sátáni lelkület hangoztatja, hogy vádolja az ember magát! Ez az önvád. Pontosan, csak ki kicsoda. Ki az, aki nem hallgat rá? Egy megbocsájthatatlan vétség van, ami a Léleknek a káromlása. De az is ebe a kategóriába esik, amikor valaki bizonyságot tesz az Igazságról, de a füle süket lesz arra! A Lelket káromolni nem csak obszcén és ehhez hasonló módon lehet, hanem az is ide tartozik, amikor valaki nem gyermekként fogadja az Igazságot, hanem helyette inkább testi indulattól vezérelve, cinikusan smiley-kat használ infantilis módon és kiforgat, mintsem hogy vállalná a felelősséget az érzéseiért!

Ezt nem tudom, hogy szándékosan, viccből írtad, vagy komolyan gondoltad a gyilkosság kapcsán. A gyilkosság esetében ne feled el te sem, amit Krisztus mond, hogy ne attól féljünk, aki a testet megöli, hanem attól, aki a testtel együtt a lelket is a Gyehennára veti. Ami a gyilkosságnál is rosszabb, az az, amikor valaki szándékosan gyalázza a Lelket, vagy pedig nem akarja meghallani az Igazságot. Mert az előbbi esetben a test élete kerül kioltásra, viszont aki ilyen, mint az utóbbi esetekben, az a saját lelkét taszítja kárhozatba, és aki hallja, az is kockára teszi a lelkét.

Isten Igazságában logikáét keresni a legnagyobb tékozlás és balgaság. Aki ilyen, annak semmi köze Istenhez, de köze van valaki máshoz.

Az a hangulatjel, amit kitettél, nos, amikor az ember olvassa főleg ezen a portálon lévő kommentek 98%-át, akkor az elég hűen megfesti az érzést, mai ilyenkor az ember lelkét kerülgeti, de a sírás az hűbb.

Legyen meg a hited szerint neked is, és a Szent Lélek adjon gyógyírt a szemeidre!

Üdv.

#27 nem arról van szó, hogy megbocsájthatatlan-e a bűn.

Mert igenis megbocsájtható. De attól még a bűnt nem kell leplezni, kimagyarázni. Bűnös az ember kivétel nélkül.

És ez a bibliában is írva van, ha olvasod tudod. De ha nem, akkor idézek ha kell. Egy tökéletes volt/van, az Jézus. Azért volt szükség az ő áldozatára, mert mi bűnösök vagyunk, és ezáltal bocsánatot nyerünk. És igenis, az önkielégítés, maszturbáció, önmagaddal való szex egy gyalázatos bűn, Isten akarata ellen van.

‭Galata 5:16-17

"Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. "

VILÁGOSAN LE VAN ÍRVA, A TEST KÍVÁNSÁGAIT NE TELJESÍTSÉTEK.

MERT A LÉLEK ELLEN TÖR.

A Lélek nagy betűvel Isten Lelkét jelenti és ha azzal szemben a test kívánságát teljesíted az bűn.

Az ördög másik csapdája az, hogy elhiteti veled, hogy ami bűn az nem az. És miért? Mert az embernek vannak szeretett bűneik és maguknak is bemagyarázzák, hogy nem bűn. De a lelkiismeretük akkor is ott van és mondja, de egy idő után el lehet azt mondani.

Igen, az ördög azzal vádol, hogy bűnös vagy, de csak miután megcselekedted a bűnt és miután megbántad. Mielőtt még nem tetted meg, vagy azon gondolkodsz, hogy elhagyod, akkor pedig azt akarja veled elhitetni, hogy az nem bűn, hanem jó dolog. Ugyanúgy, mint Ádámnál és Évánál.

Ennyire egyszerű. És a tévmagyarázatokkal meg embereket visztek a bűn irányába, ami nagy felelősség és ezért mindenki felelni fog majd. Vigyázz, mit mondasz.

#28

Írja a Biblia, hogy lesznek olyanok, akik a rosszat is jónak mondják, nap, mit nap bekövetkezik.