Gyónás - emberség? A gyóntaó pap lelkiismerete oldaláról.

Szerintem sem gyónja meg a bűnét az ilyen pap. Kizárják egyből az egyházból. Az ilyet jelentik a Szentatyának. Majd halálos ágyánál meggyónja.

Jézus megváltott minket, a régi és jövőbeni bűnökeinket is. Jézus által üdvözülsz. Isten azt nézi mi lakozik a szívben.

Talán az egyik legnagyobb bűnt követik el, ez a pedofilia. Egy szinten van a homokossággal és az állatszexxel. (ld. szodoma és gomorra története)

Van erről egy rádióadás: [link] - Pedofil papok - romlott Egyház és degenerált gyakorlat?

Az utóbbi időben a liberális média a pedofília vádját vette elő bűvös kalapjából, hogy az Egyházat lejárassa - e vádaskodás pedig még a Szentatyáig is elért. A mai adásban a vádakra reagáltunk, de szóba került többek közt a pápaság intézménye, a pápák és papok erkölcsiségének kérdése, és kitértünk a cölibátus valamint a házasság előtti tisztaság témakörére is.

Nézd meg: Bűnösök és botrányok az Egyházban [link]

Mondják manapság, hogy „a katolikus papok vizet prédikálnak és bort isznak”. Meg, hogy „a legtöbb pap maga sem tartja meg, amit prédikál”. BLA BLA BLA…

Tegyük fel egy pillanatra, hogy ez így van. Akkor is mi következik ebből? Legföljebb az, hogy tehát a papok is elkárhozhatnak. De sehogy sem következik, hogy most már az Isten szava, amelyet a papok Krisztus parancsolata szerint hirdetnek, nem igaz és nem kell azt komolyan venni. Tegyük fel, hogy az orvosok jókora része dohányzik s alkoholt fogyaszt, holott elméletben minden komoly orvos méregnek tartja az alkoholt is, a nikotint is. Mi következik ebből? Hogy most már ne törődjünk az egész orvostudománnyal és egészségüggyel?

Mindenki a maga lelkéért felelős; a pap is! Ha a pap nem tartja meg, amit prédikál, az az ő nagy baja lesz; ha én nem tartom meg, az nekem fog nagy bajt okozni. Okos ember nem a szerint igazodik, hogy más okosan cselekszik-e, hanem a szerint, mi a helyes és mi a kötelessége.

Dehát igaz-e, hogy a papok maguk sem hiszik vagy gyakorolják, amit hirdetnek? A papok közt csakugyan vannak téveteg, vétkes emberek. De csak nem lehet komolyan azt mondani, hogy a papok nagy része egyáltalán nem él a vallás parancsai szerint? Talán hibáz ebben vagy abban a pontban, de olyan papot nem igen találni, aki nem meggyőződésből hirdetné Krisztus igazságait. Sőt a papság túlnyomó többsége magasan az erkölcsi átlagszínvonal felett áll. A legderekabb hazafiak, leghívebb polgárok, legjótékonyabb, legistenfélőbb emberek mégis csak a katolikus papok köréből kerülnek ki. Még a legnehezebb papi kötelesség, a nőtlenség és tisztaság terén is, ha akadnak hibák és helyenkint néha nagyobb bűnök is, a túlnyomó többség mégis csodálatos hősiességgel tartja meg az Egyház felséges, de szinte emberfölötti önfegyelmezést igénylő követelményét s élete végéig híven megőrzi tisztasági fogadalmát. Aki ellenkezőt állít, az vagy tudatosan rágalmaz s egyes sajnálatos eseteket általánosít, vagy nem tudja, mit beszél s a legmagasabb erkölcsi színvonalon álló embercsoportot könnyelműen és igaztalanul vádolja.

Az Egyház szentségét nem csökkenti, ha egyes tagjai súlyos bűnösök. Az Egyház ui. Jézus Krisztus keresztáldozatának és a Szentlélek megszentelő tevékenységének köszönheti szent mivoltát.

Az Egyház szent, mert a végtelen szent Isten alapította; szent, mert jegyese, Jézus Krisztus sugárzik át rajta, aki életét adta az Egyházért; és szent, mert a Szentlélek őrzi. Az Egyház szentsége természetesen nem jelenti tagjainak bűntelenségét. Az Egyház nem tagjaiban, hanem céljaiban és Főjében szent. Azáltal szent, akihez tartozik és aki alapította, s nem azok által, akik hozzá tartoznak, annak ellenére, hogy nem ritkán egyes tagjaiban is felragyog az Egyház szentsége. Az atyák az Egyházat „bűnösökből álló bűntelennek" nevezték, sőt Clairvaux-i Szt. Bernát kifejezése még élesebb: Sancta Meretrix (Szent Szajha).

A bűnös ember így az Egyház szentségét meg sem karcolhatja. Vagy azért, mert a bűnös tagnak olyan súlyos a vétke, hogy el is veszítette az Egyházhoz való tartozását, vagy azért, mert bűnbánata és Krisztus kiomló vére által megszentelődik.

Szt. Pál apostol tanítja, hogy Krisztus szentségessé tette Egyházát: „Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen" (Ef 5,27). Az Apostol szerint: „Isten temploma szent, ti vagytok az" (1 Kor 3,17). Ezért mondjuk: Szent Egyház.

Szt. Pál apostol is súlyos hibákat és bűnöket talál már a korai Egyházban is, de meg sem fordul a fejében, hogy az Egyház megszűnt volna Egyháznak és szentnek lenni. Kiközösítést követel és nem új alapítást: „Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy tudniillik valaki apja feleségével él. S ti még kérkedtek, ahelyett, hogy bánkódnátok, és kizárnátok magatok közül, aki effélét művel" (1 Kor 5,1).

Júdás is bemocskolta személyét és apostoli hivatalát, de az a többi apostolt nem érintette. Bűne és következményei csak reá szállottak, nem az Egyházra: „Közénk számított, a mi szolgálatunk jutott neki is részül. Gonoszsága bérén telket szerzett magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt és kifordultak a belei" (ApCsel 1,17).

Szt. Péter is megtagadta Jézust, de bűnbánatát elfogadta Krisztus, és az Egyház vezetője maradt, bár Jézus megkövetelte tőle a hitvallást: „Majd harmadszor is megkérdezte tőle: »Simon, János fia, szeretsz engem?« Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: »Szeretsz engem?« S így válaszolt: »Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.« Jézus ismét azt mondta: »Legeltesd juhaimat!«" (Jn 21,17).

Maga Jézus is megmondta, hogy a bűnök és a botrányok elkerülhetetlenek egy közösségben, ez azonban csak a személyre nézve jár következményekkel: “Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket!” (Lk 17,1).

Sokan úgy gondolják, hogy a Római Egyház már rég megromlott s csak idők kérdése, mikor omlik végleg össze. Ennek határozottan ellentmond Jézus csalhatatlan ígérete, hogy ő Egyházával marad „mindennap, a világ végezetéig" (Mt. 28, 20), s az a másik kijelentése is, hogy amíg az Egyház Szent Péter sziklatalapzatán áll, addig „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta" (Mt. 16, 18).

Az Egyház nem csak a „szentek egyháza”

Jer 32,32-35 – ószövetségi papok és vezetők gyermekáldozatokat mutattak be.

2Kir 23,6-7 – Az Úr templomában szakrális prostitúció folyt.

Jn 12,4-6 – Az apostolok között is volt bűnös. (vö. Mt 16,14-16)

Mk 14,50 – Az összes apostol „magára hagyta és elmenekült.”

Mk 14,66-72 – Péter apostol háromszor tagadta meg Jézust.

Jn 20,24-25 – Tamás apostol kételkedett Jézusban.

Mt 13,47-50 – Az Egyházban is vannak bűnösök. (vö. Mt 13,24-30; 1Kor 5,1-2; 11,18-22; Jel 2,4-5;.10.14-16; stb.)

ApCsel 20,28-30 – Az Egyház vezetői között is lesznek bűnösök.

Róm 3,3-4 – „Ha vannak, akik hűtlenek lettek, vajon nem teszi hitetlenségük Isten hűségét hatástalanná? Egyáltalán nem.”

2Tim 2,13 – „ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.”

Jn 11,51-52 – Bűnös ember is lehet tévedhetetlen.

Kell-e titkot tartania a gyóntatónak?

E szolgálat kényes és súlyos volta és a személyt megillető tisztelet miatt minden gyóntató minden kivétel nélkül és nagyon súlyos büntetések terhe mellett köteles megtartani a szentségi pecsétet, azaz abszolút titoktartásra van kötelezve a gyónásból megismert bűnökre vonatkozóan.

Figyelembe véve e szolgálat szent voltát és nagyságát, valamint a személyeket megillető tiszteletet, az Egyház kinyilvánítja, hogy minden pap, aki gyóntat, a legsúlyosabb büntetés terhe mellett köteles a bűnbánó által meggyónt bűnökre vonatkozóan abszolút hallgatást tartani. Ugyanígy nem használhatja föl azokat az ismereteket, amelyeket a gyónó életére vonatkozóan a gyónásból tud. E gyónási titkot, mely semmiféle kivételt nem ismer, "szentségi pecsétnek" nevezik, mert mindaz, amit a gyónó a papra rábízott, e szentség által "lepecsételve" marad.

A gyóntatóatya a legszigorúbb titoktartásra van kötelezve. Semmilyen körülmények között sem beszélhet egy olyan bűnről, amelyről csak a gyóntatószékben szerzett tudomást. A gyónási titok valóban a legszigorúbb titok, ami a világon létezik, és a pap inkább választaná a halált vagy a börtönt, minthogy egy ilyen titkot eláruljon, mint ahogy ezt például Nepomuki Szent János és más szent papok valóban meg is tették. Az a pap, aki a gyónási titok ellen vét, nem csak nagyon súlyos bűnt követ el, hanem automatikusan ki is közösíti magát, amely büntetés alól csak a pápa oldozhatja fel.

Sokan mondják, hogy „a gyónás erkölcstelen, mert benne szemérmetlen dolgokról is van szó.”

Hát ha valaki hasonló ügyekkel az orvos vagy a bíró elé kerül, nem köteles-e ott is őszintén bevallani bizonyos, nem éppen napvilágra vágyó dolgokat? S nem éppen a VI. és IX. parancs körüli bűnök azok, amelyekben az emberek leginkább esnek az önámítás és szépítgetés veszedelmébe, hacsak őszintén s becsületesen meg nem vallják a gyónásban erre vonatkozó ballépéseiket is? Elvégre visszaélni a legszentebb és legkomolyabb dolgokkal is lehet, de vajon ezért meg kell-e szüntetni a szükséges és mindenképp hasznos intézményeket, főleg ha azok nyilvánvalóan Jézus rendelésén alapulnak?

Ne a gyónástól féltsék az erkölcs nemes buzgalmú őrei a hívek lelki tisztaságát! Valóban ne! Van más tényező elég, amitől jobban félthetnék azt! Ők azonban csak ott látnak veszélyt, ahol éppen a leghatározottabb lélektisztogatás s legkomolyabb erkölcsvédelem folyik, a legsikeresebb harc a bűn és erkölcstelenség ellen. Mi ez? Magyarán: egyszerű képmutatás!

Valakik meg azt hiszik, hogy „a papok azért sürgetik a gyónást, hogy ezáltal megtudják a családok titkait s uralkodjanak a lelkeken.”

Gyermekes elképzelés! A gyóntatók nagyon kevés "családi titkot" tudnak meg a gyónásból, mert pl. a gyónásban neveket említeni nem is szabad s a legtöbb gyónásban nyoma sincs semmiféle családi "titok" felderítésének. Akkor már sokkal inkább az orvosi gyakorlatot kellene eltörölni ezen a címen!

Azonkívül a papnak úgysem szabad semmit sem bármily értelemben is felhasználni, amit a gyónásból megtud; ez a "titok"-vadászat tehát a gyakorlatban semmit sem használna neki. "Uralkodni" ezen az úton meg ugyancsak nem volna módja neki! Egyébként "uralkodni" a lelkeken: mit jelent ez? A pap igenis vezetni akarja a lelket, mert ez a Krisztustól rendelt kötelessége, de mire? Vezetni az igazság és kötelesség útján, visszatartani a rossztól, buzdítani s lelkesíteni az erényre, tisztaságra, szeretetre, lelkiismeretességre. Olyan nagy baj ez? Olyan veszedelmes "uralkodás" ez?

"Talán az egyik legnagyobb bűnt követik el, ez a pedofilia. Egy szinten van a homokossággal és az állatszexxel. (ld. szodoma és gomorra története)"

Nagyon okos lehetsz aki ezt írtad... ezek szerint ha valaki önhibáján kívül a saját neme felé érez vonzalmat, az egyet jelent azzal, mintha egy kisgyermekkel közösülne, vagy egy kutyával. Sugárzik itt is sok emberből az értelem. :)

Kedves 12:50 és 12:51!

Könyvet olvasni mindenki tud, ez egy fórum, itt megvitatni szokták a dolgokat, nem pedig könyvekből bemásolni...

tegnap 14:15

Isten szemében igen. Az egyetlen helyes a férfi és nő kapcsolat, a többi tisztátalan és igen bűnös! A gyermeknél további bűn is van, mégpedig egy tiszta lélek bemocskolása.

11:00 !

Nem tudom, te milyen nemű vagy, de te ágybabújnál egy olyan valakivel, aki iránt semmi vonzalmat nem érzel?

Isten teremtett mindenkit olyannak, amilyen. Én meleg vagyok, de hogy nősüljek meg, ha semmiféle vonzalmat nem érzek nők iránt? Vagy éljek cölibátusban? Na erre adsz-e értelmes választ, azonkívül, hogy akasszam fel magam??? Ja, és istenhívő vagyok, mindezek ellenére...

Jézus azt mondta: vannak akik születésüktől fogva "heréltek", vannak akik az Isten országáért lettek azok. Ez azokra az emberekre vonatkozik,akik lemondanak a szexről Istenért.

Ez csak akkor érvényes rád, ha követni akarod Krisztust és nem tudsz vagy nem akarsz megnősülni. A Biblia nem részletezi, hogy mi okból, de ezek a variációk vannak jelen minden ember számára: házasság vagy cölibátus.

Egyébként nem fogsz pokolra kerülni érte, de ez egy olyan dolog, ami rengeteg vitát vált ki és sok keresztényt ítélkezésre késztet. Pedig Jézus azt is mondta, hogy más szeméből akarják kivetni a szálkát,a magukéból meg egy gerenda lóg ki.

Mindenesetre ez egy bonyolult probléma, sok homoszexuális veszíti el a hitét Istenben, vagy keres megértőbb vallást.

Nem lennék a helyedben, de mondok egy példát. Ismerek egy keresztényt, aki transzvesztita. Nem homoszexuális, de női ruhába öltözik időnként. Ez egyébként szerintem egy pszichológiai betegség, el akar rejtőzni, kibújni a felelősség alól, amivel a férfilét jár. (akkor durvult el ez a dolog nála, amikor terhes lett a felesége, és rájött hogy nem akar apa lenni.)Amikor erről beszélgettünk, azt mondta, tudja hogy ez bűn, de nem tudja abbahagyni. Olyan ez mint a drog, vagy az alkohol, csak ő nem tehet róla, mert így született. Megkérdeztem tőle, hogyan éli meg a kereszténységét. Azt mondta, rengeteget imádkozott, amikor rájött hogy nincs segítség, azt mondta Istennek: valami okból ilyen vagyok, nem tudok rajta változtatni. Tégy velem amit akarsz én szeretlek téged és hűséges maradok hozzád. De ezt nincs erőm abbahagyni. viszont egy valami változott azóta: sokkal nagyobb megértéssel és szeretettel van az embertársai felé, és soha nem ítélkezik senki felett. Mert tudja magáról hogy bűnös ember. Ő is, mint mindenki más. Ki ezért, ki azért.

Imádkozom azért hogy megtaláld Isten kegyelmét, és ne foglalkozz azzal, mit mondanak a vallásos emberek. De te se ítéld el őket.