Vallásos emberek és az álszentség. Vélemények?

Jómagam soha sem voltam vallásos ember, mégis ha úgy tetszik többé kevésbé „Istennek tetsző életet éltem”. Vagyis becsületes, hűséges, jó ember vagyok. És nem feltétlen a tanítás miatt. Ez sokkal inkább belülről jön.

Találkoztam már vallásos (templomba, gyülekezetbe aktívan járó) emberekkel életem során, és nagy részük csalódás volt nekem. Ugyanúgy hordozták a gyarló emberi tulajdonságok minden részletét, mint a nem vallásos emberek többsége. Álszentséggel átfonva. Nem azt mondom, hogy minden vallásos ember ilyen, csak számomra meghökkentő, hogy vallásos emberek között is szép számmal akad álszent, önző, esetleg aljas vagy kétszínű ember. Miközben én, nem kifejezetten vallásos emberként igyekszem becsülettel, segítőkészséggel, rosszindulat nélkül élni.

Ami az i-re tette fel a pontot, az ugyan egy bagatell dolog. Egyik rokonom (50 pluszos pasi) megtért és talált magának egy baptista gyülekezetet, rendszeresen eljár Isten tiszteletre, vállal plusz munkákat szívességből, pl. kerítés festés. Ezzel sincs önmagában gond. Viszont mikor megtudtam, hogy rendszeresen le fog járni takarítani, vagy a kertet karbantartani kicsit elkerekedett a szemem. Ugyanis tudni kell, hogy a 70+ -os anyósa egy karnyújtásnyira lakik tőle. Szó szerint. És hát nem igazán jár át segíteni kérésre sem. Olyan házkörüli munkákra gondolok itt, ami általában férfi munka.

Tudom bagatell, de egy kicsit álszent viselkedésnek találom. Kérdésem leginkább arra irányul, hogy én vagyok túl szigorú a vallásos emberekkel?

De ugyanez a sportolókkal is. Sportolni igaz sportolok, hobbi szinten, de nem dohányzok, nem iszok, nem drogozok. Így egy élsportolótól is elvárom, hogy tiszta életet éljen. Hiszen ha nekem megy, akkor nem lehet annyira lehetetlen. De ugyanez a becsületes, tisztességes viselkedésről. Ha nekem megy, akkor egy vallásos embernek is tudnia kéne prezentálni.