Nagymamám reakciója normális volt?

Evangélikus vagyok én is, és nagymamám is, de apa katolikus volt, így én eléggé ökumenikus szelleműnek tartom magam. Rózsafüzért nem szoktam imádkozni, de a Jézus ima nagyon rokonszenves számomra, bár nem mélyedtem igazán el benne. Három éven át volt a jobb kezemen egy imalánca a Jézus imához, egy csotki, amiről az egyik fa golyó lejött, és ma levágtam a kezemről. Telefonáltam a nagyival, erre mondja, hogy jól tettem, hogy levágtam. Amikor mondom neki, hogy tervezek venni egy újat, akkor mondta, hogy nem kell, mert az imának a szívemben kell élnie. Igen, lehet, hogy túlzottam kiegészítőbe ment át nálam ez az imalánc, de mégis valami kapaszkodót jelentett számomra Isten felé, és ezt is egy hitvallásnak érzem meg kifelé. A nagyi miért úgy áll hozzá, hogy megmondja nekem a tutit, és miért nem úgy, hogy támogat engem abban, hogy jobban meg tudjam élni, azt, aki én vagyok? Főleg úgy, hogy nem az ő elgondolásával ellentétes nézetet hirdetnék a karomon. A nagyi konzervatív evangélikus, de valahol modern is, mert Facebookozik, és okostelefonja is van.