Isten nélkül mi értelme a morálnak?

A nyilvánvaló társadalom-bizalmi dolgokat leszámítva, amit az élet legtöbb területen mindkét irányba extrém módon el lehet torzítani.

Pozitív oldalon ha pátoszi szinten vagy, akkor milliók, tízmilliók vagy százmilliók imádnak, sokan az életüket adták érted, a lányaikat ajándékoznák neked, stb.

Negatív oldalon pedig ha karaktergyilkosság áldozata leszel.

És ezek a skála végpontjai, a hétköznapi élet minden területén adott, hogy ha túl őszinte vagy, túl korrekt, nem vagy jó az önmenedzselésben, akkor elvesztél vagy 10x, akár 100x annyit kell küzdened az életben.

Ha pedig jó vagy és megnyerő, akkor mint kés a vajban mész előre az életben és még ha egy élhetetlen önpusztító vagy is, évtizedek sikerszériája átsegít a döccenőkön. Pedig 10x vagy 100x annyit hibáztál (akár tudatosan, hogy megmondta szinte mindenki vagy évek óta próbál neked beszélni és nem csak okoskodni, hanem olyan emberek, akik tényleg jót akarnak neked és semmi érdekük nincs sem a nyomorodban sem a sikeredben), mint sok más ember, akiknek annyira instabil volt a helyzetük vagy csak rosszkor voltak rossz helyen, hogy 1-2 rossz döntés az egész hátralévő életüket és akár a családjukét is megpecsételte.

Ha mindenkinek szabad akarata van, Isten nem avatkozik közbe, már ha egyáltalán létezik, akkor jó és rossz sincsen, csak érdekemberek, akik egyszer a múltban könyveket írtak, mikor még náluk összpontosult a kollektív tudás és társadalommérnöki ambícióik voltak, de sokszor ők maguk se tudtak jó példát mutatni.

Ha a létezésnek sincs értelme, akkor a halál is relatív. Nyilván logikusabb nem siettetni, ami így is úgy is eljön előbb-utóbb és ha már létezünk, akkor tapasztalatokat gyűjteni meg kutatni a létezés értelmét, de ettől még a világ nem több, mint a Happy Tree Friends vagy a GTA, ahol mindenki azt csinál, amit akar és a következmények is a természeti törvények alapján történnek.