Most ez, hogy is van? Egyszer azt mondja Jézus hogy az atya nem a halottakért van hanem az élőkért máskor meg azt mondja aki ő benne hisz az ha meghal is él...

Először is mindenki él. Mindenki nyugodjon meg, mert mindenki él. Az élőket pedig nem a halál választja el a holtaktól, hiszen mindenki él.

Mindenki él Istenben. Ha akarja, ha nem, mindenki Istenben él. Nincs más módja az életnek, mert csupán Istenben van élet.

Most biztosan azt mondanátok nekem:

"Na de papi! Nézz bele a koporsókba, hullák vannak benne!"

Én pedig azt mondanám nektek: "Minek nézzem a hullákat? Én az élőre figyelek"

Én azt látom magam előtt, azt vizionálom, hogy ha meghalunk is, csak a testünk hal meg. A lelkünk pedig birtokába kerül a minden tudásnak és a teremtő erők bírtokosa lesz teljesen.

Én azt látom a Bibliában, hogy Jézus szépen elmondta a tanítványainak. Ha pedig ide bemásolnám, akkor a kutya sem olvasná el, amit írok. Jézus az, aki bizonyította is a feltámadást, a szent szellem segítségével.

Tudjátok még mit mondok nektek. Igazuk van az ateistáknak. Aki meghal, az a semmibe jut, ahol minden semmi és semmi sincsen. De a kishitűek arra nem is gondolnak, hogy semmi csak egyszer volt a Bibliában. Még azelőtt, hogy elkezdődne a Biblia. Ugyanoda jut minden lélek. A Teremtést megelőző pillanatba. Minden valaha létező élőlény lelke és tudása és emléke egy helyre összpontosul. És ez az egész teremt. Ez Isten. Akinek nem számít sem idő, sem pedig tér. Jézus pedig úgymond a Fia. De ugyanúgy mi is a gyermekei vagyunk. Jézus pedig az, aki teljesen megüresítette magát és minden tekintetben Isten vált nyilvánvalóvá benne. Isten lelke volt benne. Mindenkiben Isten lelke van. Jézus pedig tudta ezt. Ezt tanította. többféle képpen elmondta. Mind egyek leszünk a halál után az Istenben.

A Fiú azt tanította: Ami a Bibliában meg van írva.

A fiú meghalt a kereszten. Ám a szent lelke képes volt arra, hogy a teremtéstől az Ő napjáig munkálkodjon. Önmagát építette fel 33 év alatt és a valódi önmagát láthatjuk a feltámadás után. Pontosabban a tanítványok látták ezt.

Isten volt a szemük előtt, aki utolsó 3 évét élte emberként, majd meghalva teremtett és megalkotott mindent mindenkiért és önmagáért is. Igy jézus Krisztus a kimeríthetetlen bű vízű forrás. Ő az Isten szelleme. Mi pedig, akik hiszünk az Istenben benne vagyunk a Krisztusban. Ahogy Krisztus tudta ezt életében így volt Ő is benne az Atyában. Ahol pedig Krisztus van, mi, akik benne hiszünk ott vagyunk vele. Vagyis mi magunk is az Atyában vagyunk.

Így tehát mi magunk is élünk, aki mindenki él. Mi nem csupán testben élünk. De élhetünk lélekben is. Csak amíg a test kívánságát igyekszünk kielégíteni, addig nem láthatjuk magunkat lélekként. És mivel testben vagyunk, nem férünk hozzá a minden tudáshoz, amihez hozzáférnek azok, akiket holtaknak hívtok. Pedig ők is élnek. Lélekben minden időben, aaz örök időben. Testben is mind élnek.

Az élő testeket és a holt testeket nem a halál választja el egymástól. Ez csak illúzió.

Az élő testeket az idő választja el egymástól. A test idején kívül pedig nincs hatalma az időnek a lelkeken. Ezért a lelkek kapcsolódva Istenként élnek, az egyetlen Istenként, akinek a Fia Jézus, aki maga is Istenné vált.

Most biztosan azt gondoljátok, hogy:

"Ez a csávó rendesen beszívott"

rendesen, igen, és rengetegszer. Ám fél éve semmi. Az életem romokban hevert, amikor térdre rogytam Isten előtt. Jézus előtt, aki Istenné lett és minden ható. És megsegített engem a kegyelmével és irgalmával. nem kellett öngyilkosnak lennem és rendbe jöhettem, felépülhettem és épülhettek még tovább. Nem is ittam, nem is szívtam, a pszihiáter szerint pedig Isteni csoda vagyok és erős a hitem.

Na ezért nem idéztem még a Bibliából, mert baromi hosszú így is, amit leírtam. De azért egy valamit meg kell osztanom veletek a szentírásból.

Emlékezzetek:

"Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.” Erre Tamás azt mondta: „Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?” „Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.” Erre Fülöp kérte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.” „Már oly régóta veletek vagyok – felelte Jézus –, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek." (János evangéliuma 14: 1-14)

Szia

Ne feledd kérlek, amit kérdezel, az a feltámadással kapcsolatos, vagyis a feltámadással kapcsolatosan mondta Krisztus.

Tehát Jézus, a következőket mondta a szadduceusoknak, akik nem hittek a feltámadásban: „Ami a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok-e, mit mondott nektek az Isten, így szólva: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.« Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.” Jézus itt arra a beszélgetésre utalt, mely Isten és Mózes között zajlott az égő bokornál körülbelül i. e. 1514-ben /2Mózes 3:1–6/. Jézus rámutatott, hogy amikor Jehova azt mondta Mózesnek, hogy „én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene”, ezzel arra utalt, hogy a feltámadással kapcsolatos ígéret teljesen megbízható. Miért mondhatjuk ezt?

Először is vizsgáljuk meg a körülményeket. Amikor Jehova Mózeshez szólt, Ábrahám, Izsák és Jákob patriarchák már réges-rég halottak voltak: Ábrahám 329 éve, Izsák 224 éve, Jákob pedig 197 éve. Jehova mégis úgy fogalmazott, hogy „én vagyok”, nem pedig úgy, hogy „én voltam” az Istenük. Úgy beszélt erről a három patriarcháról, mintha még élnének. Miért?

Jézus ezt így magyarázta meg: „Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.” Gondolkodjunk el rajta, hogy mit akart ezzel mondani. Ha nem lenne feltámadás, az azt jelentené, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob örökre a halál markában maradnak. És ha ez így lenne, akkor Jehova halott emberek Istene lenne. Ez pedig azt jelentené, hogy a halál erősebb Jehovánál, mintha Jehova túl gyenge lenne ahhoz, hogy kiszabadítsa hűséges szolgáit a halál fogságából.

Mindezek fényében mit mondhatunk Ábrahámról, Izsákról, Jákobról és Jehova más hűséges szolgáiról, akik meghaltak? Jézus határozottan kijelentette: „mindnyájan élnek őneki” Lukács 20:38. Igen, Jehova az a szándéka, akarata, hogy feltámasztja a hűséges szolgáit, annyira biztos, hogy úgy gondol rájuk, mintha élnének /Róma 4:16, 17/. Mindegyikük ott él Jehova korlátlan emlékezetében, míg el nem jön az ideje a feltámadásuknak, majd ezután lehetőségük lesz örökké élni itt a földön. Ebben az értelemben, ők tényleg élnek. Ezért mondta Krisztus Lázárra is mielőtt feltámasztotta, hogy "Lázár alszik". Hiszen hatalmat kapott az Atyjától arra, hogy "felébressze".