Ha nem ítélünk, akkor nem is ítéltetnek?

Ez alap szerintem, fontos, hogy ne ítéljünk meg másokat. De emellé még kell a cselekvő szeretet. A kettő összekapcsolódik, mert az emberek azon szoktak elbukni, hogy látszólag keresztényként minden jót megtesznek, de elítélik a tőlük gyengébb, bűnösebb embertársaikat akár szóval akár gondolattal. Pedig ha elítélek valakit akkor bántom és a bántás az nem szeretet.

Ha én olyan ember vagyok aki soha nem ítél el senkit akkor elfogadom a másik embert hibáival és bűneivel együtt teljes szeretettel, tehát az ítélkezés mentes élet a feltétel nélküli szeretet. De nemcsak embertársaimat hanem magamat is elfogadom így. Aki ennyire bölcs és elfogadó az nem árt másoknak és feltételezem, hogy cselekszi is az igét.

A kérdésedre válaszolva igen, ha nem ítélünk, akkor nem ítéltetnek.

Persze az emberek attól még megítélhetnek minket.

Sok mindent teremtett Isten, amit lehet helytelenül is használni, olyasmire, amire nem teremtette Isten, és így használni romboló, azaz önmagában semleges dolgokkal, mint az ítélekzés képessége is, vissza lehet élni.

Isten teremtette a szexet, vissza lehet élni vele (pl. pornónézés, önkielégítés, házasságon kívüli szex stb.). Isten teremtette az érzéseinket, lehet ezeket is helytelen célra használni (pl. hogy azok alapján döntsük el, mi az igazság, vagy pl. hogy az érzések hevében mondjunk vagy döntsünk valamit, vagy pl. hogy a szeretetet csupán az érzésekkel azonosítsuk).

Úgy gondolom, az ítélkezés is egy ilyen semleges dolog, amit az tesz jóvá vagy rosszá, hogy mire használjuk. Hiszen benne van a Bibliában, hogy "miért nem ítélitek meg ti is magatoktól, hogy mi a helyes?" Ezt Jézus mondta, tehát lehet az ítélkezést jóra használni. Azt is Jézus mondta, hogy "ne dobjátok gyöngyeiteket a disznók elé...", ami szintén kíván egyfajta vizsgálatot és ítéletet, hogy ki a disznó és ki nem az.

De mivel emberek vagyunk, nem ismerjük sem az emberek szívét, sem a körülményeit, sem a terheket, amiket cipelnek, sem a küzdelmeiket, tehát alapból csak a felületet látjuk, a szavakat és a cselekedeteket. Ezért felületesen (nem sokat kérdezve, csak feltételezve) ítélezni, vagy ártó szándékkal (pl. azért, hogy megalázzuk, lehúzzuk, manipuláljuk őket) ítélkezni nyilvánvalóan visszélés az ítélkezés eszközével, amit Isten nem erre teremtett. De például egy orvosnak is meg kell tudnia ítélni, hogy mi a páciens betegsége. Tehát nekünk is tudnunk kell gyógyító szándékkal, vagy akár a szeretteink megóvása érdekében meghatározni, hogy milyenek azok az emberek, akikkel kapcsolatba kerülünk. Mert a valóság az, hogy vannak különféle emberek, és különbözőképpen kell bánni velük.

Még rengeteg dolgot lehetne írni a rossz és jó ítélkezésről, de most nincs erre időm. Ha rákeresel a Bibliában azokra a részekre, amikor Jézus vagy az apostoli levelek az ítélkezésről beszélnek, és átrágod magad ezeken, akkor kialakulhat benned egy helyesebb kép az egész kérdéskörről.

üdv, a javuló Stefán

Azért amikor Pál apostol megfedte a korintusi gyülekezetet amiért nem távolitották el maguk közül a parázna testvéreket akkor nem azt irta, hogy milyen nagy szeretetben járnak hanem fel vannak fuvalkodva.

Egyházon és gyülekezeten belül akarom elfogadni ha valaki parázna és hasonló hibákat és bünöket amiket Pál még felsorol akkor pont nem szeretet szerint járok hanem bünnel ünneplek. Fineásra se Isten csapása zúdult hanem Isten áldása.

Szerintem teljesen helyénvaló, hogy ösztönösen elítélünk néha embereket. Én sem szeretek mindenkit ránézésre a két szeméért, viszont legyen annyi eszünk, hogy felül tudunk ezen kerekedni.

Az ember (meg minden élö) szerintem ösztönösen beskatulyáz minden látott dolgot, a másik embert is. Szóval ez alapból lehetetlen.

Jó megtapasztalni, hogy lényegében bárkitöl lehet újat tanulni.