A kaodaizmus szinte manicheizmus némi vietnámi (és ázsiai), helyi tradíciókkal megfűszerezve?

Ahogy én kivettem eléggé hasonlít rá. Alapvetően a kereszténységre (Jézus hitére), a zsidó vallásra (Mózes hitére), a buddhizmusra (a buddhai útra), a taoizmusra (a tao bölcsességére, Lao-ce filozófiai útjára), a konfucianizmusra (annak is az etikájára) támaszkodik, de a hindu, zoroasztriánus és muszlim szövegeket, bölcsességeket is elfogadja, ha nem is mindig teljes mértékben. Emellett az egészben jelentős szerepet játszik a helyi, vietnámi népi vallás, illetve hitvilág, valamit egyéb ázsiai tradíciók (pl.: sintó, ősök tisztelete, családi vallásgyakorlat stb.) is, ami direkt úgy lett beleszőve, hogy a kaodaizmus a vitenámiak népi vallása legyen, amit igazából bárki elfogadhat valamilyen mértékben, ha nyilvánvalóan első helyre a saját vallását helyezi, így nem is fogadja el az összes részét, legyen buddhista, keresztény vagy népi vallások és filozófiák követője (a három fő vallás Vietnámban).

Egyébként egy nagyon békés vallás, ami tényleg keresi a közös hangot mindenkivel. A római szentszéknek, a buddhista apátoknak, valamint a többi vallási vezetőnek sincs vele baja, attól függetlenül, hogy nem feltétlenül értenek vele egyet. Ellenben az amerikai neoprotestáns és resztoriánus felekezetek nagyon hangosan kiabálják rájuk, hogy eretnekek (mondjuk ez értelmezhetetlen, hisz nem keresztények), Istenüknek semmi köze az ábrahámi vallások Istenéhez (mondjuk szerintük az iszlám és a római katolikus, ortodox, valamint reformációkori protestáns egyházak Isteneinek sincs hozzá köze).

Vietnámban a harmadik legelterjedtebb vallás a buddhizmus (főként mahájána, elvétve théraváda), illetve a kereszténység (főként római katolikus) után, beelőzve a taoizmus/konfucianizmus/népi vallások követőit is. Hasonlónak tartják magukat a bahá'í hithez.

A kaodaizmus miben tér el a manicheizmustól azon kívül, hogy nem kimondottan gnosztikus, illetve vietnámias?