Bibliai idézet - mit jelent?! Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.

Ugyanakkor nem akarnám a fent írtakkal azt a látszatot sem kelteni, hogy Isten minden esetben a vétkező oldalán áll. Úgy gondolom, hogy Isten a vétket elszendedő oldalán áll egészen addig, amíg a vétkes el nem ismeri a vétkét, és meg nem tér. De amint így megalázta magát, és megtért, Isten felemeli őt, és mellé áll. Számtalan helyen van a Bibliában, hogy aki megalázza magát, az felmagasztaltatik, aki felemli magát, az megaláztatik. Szóval a fenti Lk 17:1-10 olyan esetét írja le a megbocsátás parancsának, amikor egy vétkező testvér elismeri a vétkét, és megalázza magát. Isten ezáltal felemeli, és leveszi róla a bűn terhét. Ezért mivel Isten helyreállította az illetőt, kibékült vele, nekünk is kutyakötelességünk ezt tenni.

Egyébként más idézeteiből a Bibliának az is nyilvánvaló, hogy ha valaki nem ismeri el a vétkét, nem alázza meg magát, és emiatt nem lehet kibékülni vele, akkor is a mi jól felfogott érdekünk, hogy egyoldalúan elengedjük a sérelmet, elengedjük neki a tartozását, és ebben az értelemben megbocsássunk. Nem tudunk kibékülni vele, amíg meg nem tér, de dédelgetni a sérelmünket nekünk árt, és egyfajta módon így uralkodik rajtunk a bűnös, és tovább gyötör. Olyan, mint amikor az ölünkben tartunk és fogdosunk egy skorpiót, és az állandóan belénk mar. Valószínűleg nincs olyan ember, aki egy skorpiót dédelgetne az ölében (legfeljebb egy show-ban egy állatidomár, mert lehet, hogy még egy skorpiót is meg lehet szelidíteni, ha szakember végzi), de legtöbben a sérelmeiket mégis dédelgetik, azok mardossák őket, de nem engedik el. A fenti Lk 17-ben levő résszel ellentétben, ahol a vétkes megtért, és ebben az esetben Jézus szerint a mustármagnyi hittel is könnyű kellene legyen a megbocsátás, abban az esetben, amikor a vétkes nem tér meg, akkor nem feltétlenül gondolja Isten, hogy csöppnyi hittel is könnyű kellene legyen a megbocsátás (a sérelem elengedése, a tartozás elengedése értelmében). Egyébként a sérelem elengedése nem jelenti azt, hogy meg kell akadályoznunk a jogos büntetés végrahajtását, például ha a bűnös valami súlyos vétket követett el, amit a törvény büntet. Csak azt jelenti, hogy mi magunk nem akarunk bosszút állni rajta. Ha valami felettünk álló igazságszolgáltató entitás, akár az állam törvényei, akár Isten igazságos bosszút akar állni a bűnösön, az nem a mi dolgunk. Csak ne mi magunk akarjunk bosszút állni, mert amíg ez van, addig nem tudjuk elengedni a sérelmet.

Ha a bűnös nem tér meg, akkor Isten türelmesebb, hogy elérjünk a megbocsátásig. Ugyanebben a beszélgetésben erről az esetről is szó van, csak nem a Lk 17-ben, mert abból hiányzik, hanem az általam elolvasásra javasolt Mt 18-ban, ami ugyanennek a Jézus és apostolok közötti történt beszélgetésnek más részleteit is tartalmazza (Mt 18:21-35).

Ha a vétkes nem tér meg, akkor is a mi érdekünk a megbocsátás, és Jézus szerint, ha nem akarjuk, nem vagyunk hajlandóak elengedni az ellenünk vétkező tartozását, akkor Isten sem fogja elengedni a mi tartozásunk Őfelé (Mt 18:21-35). Mert mi sokkal többel tartozunk Istennek, mint bárki ember valaha tartozhat nekünk. A bűneink brutálisan megkínozták, és megölték a keresztfán Isten fiát, Jézust. Mi ezzel tartozunk Istennek, és Isten elengedte a sérelmét, elengedte a bosszúállást, szóval ha valaki annál kisebb vétket követ el ellenünk, hogy megkínozza és megöli az egyetlen, szeretett gyermekünket, akkor mi is el kell jussunk a megbocsátásig. Ez nem azt jelenti, hogy rögtön és könnyen kell megbocsátanunk. Megvan a gyász ideje, és megvan az út a megbocsátáshoz. Ami a fenti Lukács 17-ben van, a könnyű, gyors, és dicséret várása nélküli megbocsátás arra az esetre vonatkozik, ha valaki ellenünk vétkezik, és aztán elismeri, megtér.

Ha valakinek a szerette ellen követnek el szörnyű bűnöket, és a vétkes nem tanusít megbánást, nem tér meg, akkor véleményem szerint nem alkalmazható a fenti Lk 17 idézet. Ebben az esetben Isten a vétket elszenvedő mellett áll, nem a vétkes mellett, nem gondolja, hogy mustármagnyi hit is elég ehhez, együttérez a bűn utóhatásaitól szenvedővel, türelmesen várja, hogy leteljen a gyász ideje, igyekszik vigasztalást és erőt adni, és ha jól ismerem Istent, akkor ilyen esetben ő akár tényleg megdicsérheti azt, aki eljut a megbocsátásig. Mert ilyen esetben a megbocsátás nem kutyakötelesség, de feltétlenül a mi javunkat szolgálja, és feltétlenül szükségünk van az irgalmas, tiszta, bosszút nem forraló szívre, amit a megbocsátás megerősít bennünk. Mert ahogy mi bánunk az ellenünk vétkezőkkel, úgy fog Isten is bánni velünk, amikor ellene vétkezünk.

üdv, a javuló Stefán

"Előírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de munkád gyümölcséhez nincs! Sose hidd, hogy te vagy tetteid eredményének oka, és sohase vonzzon kötelességed elhanyagolása!"

(Bhagavad-gítá 2/47)

A szőr föláll a hátamon, amikor ezekhez hasonló veretes ballasztokat olvasok:

"Életem csak kegyelem, önérdemem nincs"