A nemzeti büszkeség nem létező fogalom?

A világot istenek nélkül elképzelők,a gyógyíthatatlan hitetlenkedők és az antiszemiták állandó mantrája,hogy a zsidók,az ószövetségi Biblia tartalmát különböző népektől lopta.

Bennük fel sem merül,hogy azok valós történetek és az emberiség bölcsességének különböző népek által,különböző szemszögből lejegyzett dokumentumai.

A nyomozók közismert megfigyelése,hogy a tanúknak 2 kategóriája van:

1.Hamis tanúk. Ők úgy ismerhetőek fel,hogy tanúskodásuk,szinte szóról szóra azonos más tanúkéval, mivel betanították nekik a történetet.

2.Igaz tanúk. Ők ugyanazt a történetet csupán lényegében mondják el hasonlóan,de jellemzően eltérnek azok egymásétól,hisz más szemszögből látták ugyanazt és nem koncentráltak a váratlan eseményre,ezért nem tökéletesen rögzítették azt.

Egy példa:

Az akkád Gilgames-eposz is tartalmazza a "vízözön"leírását s mivel az évszázadokkal ősibb az Ószövetség vízözön történetétől, -a fent említettek- zsidó meserablásnak vélik az utóbbit.

Vajon egy nemzetnek nincs önbecsülése,hogy más népek eposzait adoptálja?

Nem lehetséges,hogy ugyanaz a valós történet jelenik meg a zsidó,az akkád,az újbabiloni,a hettita és az asszír nép emlékezetében?...

Azért másként ,mert más nép,más nézőpontból és más emlékezés miatt fogalmazta meg ugyanazt?

Ezeknek a nemzeteknek nincs nemzeti büszkeségük,hogy saját,a többitől mindenben eltérő eredet-történeteket találjanak ki?