Mi dolga van itt az ateistáknak(bocsi a görög kifejezésért)itt,a "vallás"kategóriában?

A kategória a kérdések és válaszok témáját adja meg. Ugyan ateista vagyok, de a vallás számomra egy olyan kulturális jelenség, ami érdekel.

Alapvetően azokat a kérdéseket keresem, amik valamilyen objektív szempontból tárgyalhatók a valláson belül pl. valamilyen ontológiai istenérv elemzéséről szólnak. Vagy olyan ateistaként is tudható kérdésekre próbálok tudásom szerint válaszolni, amik valamilyen vallási irányzat konkrét tanításáról szólnak. De legfőképp azokra a kérdésekre szoktam leginkább válaszolni, ami kimondottan ateistákat szólít meg, ateistáktól kérdez valaki valamit. Ilyenből azért nem kevés van, más kategóriába nehezen is férne bele, hiszen a témája a vallás (vagy annak a hiánya). Ennek meg leginkább az a célja, hogy megismertesse az ateisták világképét azokkal, akik soha nem voltak azok, de érdekli őket.

> Van ehhez hasonló parancsa az ateistáknak az ateizmus felkent prófétáitól,vagy netán magától Lucifertől?

Aki ateista, az nem hisz semmiféle transzcendens, metafizikai entitás (lény, törvény, szabály, folyamat) létezésében. Lucifer létezésében ugyanúgy nem hisz, ahogy Isten létezésében, vagy Jézus isteni mivoltában, feltámadásában sem. Egy ateista kb. úgy viszonyul Istenhez vagy a Sátánhoz, ahogy egy keresztény az egyiptomi istenekhez. Egy keresztény sem az egyiptomi Hórusz létezésében nem hisz, de az ellenfelének, Széth istennek a létezésében sem. (Hiszen ha az egyikben hinne, nyilván hinnie kellene a másikban is.) Értheti ezeknek a mítoszoknak a szimbolikáját, hogy mit akarhattak az egyiptomiak ezeken keresztül elmesélni, mi lehet az esetleges tanulsága ezeknek a történeteknek, de számára mindez csak mítosz, nem valós események konkrét elmesélése.

> Netán-teljesen korrekt módon- vallásnak tekintik az ateizmus különböző szektáit(pl.Leninizmus,Maóizmus,nácizmus,gnosztikus,agnosztikus ateizmus,deizmus,stb.)

A teizmus objektív bizonyság nélküli meggyőződés valamilyen természetfeletti entitás (Isten, istenek, karma, reinkarnáció stb…) létezésében. Az ateizmus ennek a hiánya.

A leninizmus, maoizmus nem vallás, hanem politikai, társadalmi ideológia. A tárgya ugyan nem fizikai természetű, hanem fogalmi, szellemi, eszmei természetű, de a legkevésbé sem természetfeletti.

A gnoszticizmus és a deizmus viszont vallási irányzat, illetve vallási meggyőződés.

Az agnoszticizmus sem vallás, hanem inkább egy filozófiai megfontolás szülte világnézet.

#2

Annyit szeretnék az írásodhoz hozzáfűzni, hogy oka van annak, ha valaki ateistává válik, is oka annak is, ha hívővé válik, mivel senki sem születik sem ateistának, sem hívőnek.

Ne feledd kérlek, hogy nagy különbség van a vallás és a hit között. Vallásba lehet születni is, de a hit pontos ismeretre épül, vagyis meggyőződésre. Na ennek van értéke! Ez a személyes tapasztalatom, és a hívővé vált ateisták elmondásai is ezt támasztják alá.

Egy ateistát is érdekelhet a vallás.

Az ateista nem egyenlő a sátánistával, nem az "ördög"-öt imádja. Nincs olyan küldetése mint egy kereszténynek, hogy terjesszen bármit is.

Szerintem a vallástörténelemmel, a vallás hatásával a kúltúrára/társadalomra stb is érdemes foglalkozni, engem lega. érdekelnek.

Sokan vannak, akik azt mondják ateisták, de azt se tudják mi az, mit jelent, nincsenek képben azzal, mit is tagadnak le.

Aztán a legalapabb válasz a kérdésedre: szólásszabadság, mindenkinek joga van kifejteni a véleményèt.

> A magyarázatodat mellébeszélésnek találom.

Hogy én mit gondolok és mit miért teszek, annak megítélésében engedtessék meg, hogy illetékesebbnek tekintsem magam. Elvégre talán jobban ismerem magam, mint te így fél oldalnyi eszmefuttatás alapján. Nem mondom, még ha évtizedes barátság lenne közöttünk, akkor még csak–csak elgondolkodnék azon, hogy van-e igazság ezen kijelentésed mögött, de így ismeretlenül…

> Én inkább azt tudom elképzelni

Csendben megjegyezném, hogy az, hogy mit tudsz elképzelni és mit nem, az nem a valóságról vagy az igazságról mond el bármit is, hanem maximum a képzelőerődről. Ezért is számít érvelési hibának a személyes kétely vagy meggyőződés. Attól, hogy Pista bácsi a XIX. században nem tudta elképzelni, hogy egy több tonnás fém szerkezet képes lehetne repülni, attól még – ismervén a mai utasszállító repülőket – képes.

Persze nyilván kifejtheted a személyes véleményedet is, helye van annak is, csak tegyük tisztába, hogy ez nem érv, hanem vélemény.

~ ~ ~

Egyébként tinédzserként tényleg nyitott érdeklődéssel fordultam a vallás felé is, meg úgy sok minden felé. Az ember azért érzi, hogy van a világnak valamiféle rejtélyes oldala, és kíváncsi arra, hogy ki milyen megfejtést ad ezen rejtélyekre.

Bár jártam hittanra, igazán soha nem hittem. A kereszténység sok tanával kapcsolatban éreztem, hogy valami itt nem stimmel, valami sántít. Idő, informálódás és gondolkodás kellett ahhoz, hogy meg is tudjam fogalmazni egyik-másik disszonancia valódi mibenlétét, okát. Pl. csak éreztem, hogy az öröklét, a mennyország koncepciója valahogy számomra koránt sem annyira vonzó és áhított, mint sok hívő számára. De hogy miért azt nem tudtam. Idő kellett, mire logikus gondolatmenetként megfogalmaztam magamban, hogy mi az, ami valójában zavar az öröklét koncepciójában.

Igyekeztem megismerni mindenféle más dolgot is, a buddhizmustól az UFO-kon át az asztrológiáig. És bár kvázi egyikkel sem tudtam azonosulni, valamire azért rájöttem. Az ember aligha tud vitázni, ha nem ismeri a vitapartner álláspontját. Aligha lehet valamit helyesen megítélni, ha nem ismered azt, különben lehet valami olyan nézet helyességét kezded el vitatni, amely nézetet a vitapartner sem vall. A vallás, a vallásosság megítélése sem helyes addig, amíg nem tudod mit is ítélsz meg. Akkor viszont ha véleményt akarsz a dologról formálni, érdemes előbb megismerni azt.

Meg amire még rájöttem, az az, hogy külön kell választani, hogy valami mit tanít és azt, hogy mire tanít. A bibliai történeteket csak megírta valaki. Aztán valamiért csak tovább adták egymásnak a generációk. Hogy most igazak-e vagy sem, az itt nem is annyira lényeges, de valamilyen világnézet csak megfogalmazódik bennük, amit a következő generációk követésre érdemesnek tartottak, és amelyekből akár lehet kívülállóként is tanulságokat levonni. A Star Warsnak, a Gyűrűk urának vagy Homérosz Odüsszeiájának is vannak tanulságai, amik a valós életre alkalmazva is igazak, és ehhez egyáltalán nem kell azt gondolnod, Luke Skywalker Gandalf vagy Odüsszeusz ténylegesen létezők lettek volna. Sőt sokszor pont azért találunk ki fiktív személyeket, történéseket, fiktív világokat, hogy azokon keresztül befogadhatóbbá, átélhetőbbé tegyük az a mondanivalót, ami viszont valós. Így aztán érdekelhet a Star Wars, a Gyűrűk ura világa vagy a görög mondavilág akkor is, ha számodra „csak” mese, mítosz, fikció.

Amúgy kimondottan érdekelnek pl. a különböző konteók is: nem volt holdraszállás, a Föld lapos, létezik a globális háttérhatalom. Nem azért érdekel, mert szeretné bennük hinni, egyszerűen csak kíváncsi vagyok arra, hogy mások milyen alapokra helyezik a világképüket, hogy gondolkodnak, a mélyére ásva mi az oka annak, hogy másról máshogy gondolkodnak, mint én. Mert minél jobban megérted, annál türelmesebbé is tudsz válni velük szemben, annál jobban tudsz szükség esetén hatni rájuk, beláttatni velük dolgokat, de akár bizonyos belátásoknak magad is a nyomára lelhetsz, akár pont ellentétes irányban. Nem elfogadni, magamévá tenni akarom a konteósok nézeteiket, hanem megérteni azok kialakulását és okát.

A vallással is így vagyok. Érdekel maguknak a vallásoknak a mibenléte, tanai, azok összefüggései, érdekel a hívők világképe, értékrendje, gondolkodásmódja. Annak ellenére érdekel, hogy határozottan kívülállónak érzem magam.

> Kíváncsi vagyok,nem vetődött-e fel benned a német szólás: "A puding próbája,az evés."

Mire gondolsz pontosan?

> Miért pont a keresztény világ adta a világ jobbítását szolgáló felfedezéseket,technológiákat?

> A világ erkölcsi,társadalmi,gazdasági fejlődését miért nem az istentagadók,a muzulmánok,buddhisták,hinduk,stb. munkássága eredményezte?

Nehéz helyzetbe hozol, mert ezen felvetésre nem választ lehetne írni, hanem könyvet.

De fogjuk meg valahol ezt a témát. Tegyük fel a kérdést, hogy ez miről mond el bármit is. Akármennyire is nem egy kategória, és akármennyire is esetleg analógia, de vegyük az előző válaszomban is felemlegetett Gyűrűk urát. Ha valaki azt elolvasván olyan értékrendet tesz magáévá, amit az író közvetíteni szándékozott, és ezáltal olyan irányba fejlődik az értékrendje, világképe, amitől ő jobb ember lesz, ha sokan így tesznek, akkor meg a társadalom egésze lesz jobb, az csak annyit jelent, hogy a Gyűrűk urából is, de bármilyen hasonló műből is kiolvasható tanulság helyes, igaz.

De ez elmond-e bármit is arról, hogy amúgy Gandalf valóban létezik-e? Aligha. Elmond-e bármit is arról, hogy az, hogy valaki Gandalfot olyan személynek tartja, aki ténylegesen létezett, az egészséges-e, jó-e, helyes-e, ezt aztán mások felé is így továbbadni, az helyes-e, káros-e? Hát erről sem mond el semmit az, mert más tészta Gandalf létezésében vetett hit és ennek tanítása, meg más tészta az akár így, akár úgy, de a Gyűrűk urából levont tanulságok helyénvalósága. A mire tanít helyességének megítélése mit sem mond el a mit tanít helyességéről.

Az Újszövetség számos olyan magas szintű tanítást hordoz magában, amin érdemes elgondolkodni. Hogy kenyérrel dobjak-e vissza, ha kővel dobtak meg, azt meghányni-vetni magadban attól függetlenül is lehet érdemes, hogy amúgy hiszel-e Istenben. Vagy pl. az ószövetségi tízparancsolatot is végig lehet gondolni, és azt fogod találni, hogy a fele gyakorlatilag a civilizált együttélés minimálisan szükséges szabályait írja le, a másik fele is amúgy, de inkább a kor tudása, helyzete, körülményei függvényében. De pont ilyen kérdésekben olyan óriási, lényegi különbség nincs mondjuk a buddhizmus vagy mondjuk a görög–római etika tanításaihoz képest.

Ha már görög–római filozófia… Azért az európai kultúra sokkal inkább épül a görög–római kultúra hagyatékaira, mint mondjuk júdeai alapokra. A kettő egymást megtermékenyítő vitathatatlanul pozitív hatásait ne is becsüljük le.

Az, hogy léteznek egyetemek, létezik szervezett oktatás, azt azért nagyban köszönhetjük az egyháznak, akik teológiai alapon fontosnak tartották az antik iskolák továbbéltetését, újraértelmezését. A tudomány fejlődése szintén nagyban épül az antikvitás hagyatékára is, de arra a szemléletre is, ami a középkorban az egyház szemlélete volt, nevezetesen, hogy nem a Biblia Isten egyetlen kinyilatkoztatása, maga a teremtett világ régebbi és közvetlenebb kinyilatkoztatása Istennek, így a teremtett világ tanulmányozása ugyanúgy közelebb vihet Istenhez, mint a Biblia olvasása. Hogy most a modern tudományt pont a szekularizáció, a felvilágosodás pörgette fel, azt félretéve a tudomány életben maradásához, fejlődéséhez az egyház is jelentősen hozzájárult. Az a sokak fejében élő kép, miszerint az egyház vagy a vallás a tudomány gátlója lett volna, inkább a felvilágosodás után vallás-/egyházellenes propaganda, mint a tudomány történetének korrekt, objektív történelmi megítélése.

Nyilván a művészetekre, a filozófiára, a politikára is meghatározó hatása volt a vallásnak (újra rávilágítva arra, hogy függetlenül attól volt hatása, hogy amúgy a fő tanítása igaz-e vagy sem). Bár ez utóbbi kétes hatás, mert a közös vallás bár össze is köt, de az eltérő vallási meggyőződések komoly konfliktusokat is gerjesztenek.

De… És itt akkora de jön, hogy azt inkább egy külön válaszban fogom folytatni…