Miért írják ezt a Bibliában?

szerintem nem jól olvastad :)

A biblia szerint mindent el kell venni...

Ez valóban benne van majdnem ugyanilyen formában Máté evangéliumának a 25. fejezetében:

"Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik." (Mt 25, 29)

Nagyon érdekes és megdöbbentő ez az idézet, ami az igazságossággal ellentétesnek látszik, de azért jobb, ha megvizsgáljuk a szövegkörnyezetet, vagyis azt a példabeszédet, aminek ez a konklúziója.

Szóval ez a talentumokról szóló példabeszéd. Röviden felvázolva: van egy gazdag ember, aki elment otthonról hosszú időre, és szolgáira bízta vagyonát: az egyiknek 5 talentumot adott, a másiknak 2-t, a harmadiknak 1-et, rátermettségük szerint, és megbízta őket azzal, hogy kamatoztassák. Az első két szolga valóban kamatoztatta is, és megduplázta a rá bízott vagyont, a harmadik viszont elrejtette félelmében a föld alá, és otthagyta. Amikor hazajött a gazdag ember, megdicsérte az első kettőt: "Jól van, te hűséges, derék szolga! Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!", az utolsót viszont lekorholta azért, mert nem kamatoztatta a kapott talentumot. Emiatt a rossz hozzáállás miatt az ura elvette tőle, és odaadták annak, akinek már 10 talentuma volt. Tehát Isten is talentumokat, vagyis tehetségeket ad nekünk bizonyos dolgokban a képességeink és az életkörülményeinkbe szőtt lehetőségek által, és amit kaptunk, azt minél jobban kamatoztatni kell, mert egyszer majd számot kell adni arról, hogy mi jót csináltunk az életünkben a ránk bízott dolgokkal.

Robert Merton szociológus egy nagyon érdekes és modern szemszögből közelítette meg ezt a problémát, amit Malcolm Gladwell leírt a nagy sikerű Outliers (Kivételesek) c. könyvében. Ez a könyv a kivételesen sikeres emberekkel foglalkozik, és azt vizsgálja, hogy miért és hogyan lettek ők sikeresek, mások pedig miért nem. És arra a következtetésre jut, hogy azok az emberek, akik sikeresek lesznek, az életükben mindig vannak olyan kivételes lehetőségek és kulturális hagyatékok, amik kulcstényezők a sikerességükben, ugyanis olyan lehetőségeket kapnak a tehetségük kibontakoztatására, amit mások nem. A leggazdagabbak kapják a legnagyobb adókedvezményeket, a legügyesebb tanulók kapják a legtöbb figyelmet, és olyan dolgokhoz van hozzáférésük, aminek másokhoz nincs. És ezek az előnyök felhalmozódnak, így a legjobbak mindig többet kapnak, akik pedig nem elég jók, azok még azt is elveszíthetik, amit addig szereztek. Érdekes, hogy miért van ez így, de ahogy a fenti példabeszéd is megvilágítja, az embereket a tehetségükkel arányosan kell(ene) segíteni és foglalkozni velük. Érdekes, hogy Jézus soha nem mondta azt, hogy szüntessük meg a szegénységet, hanem azt, hogy segítsünk a szegényeken (=akiknek kevés van valamiből, akár képességből, tudásból). Mert valószínűleg nem is lehet megszüntetni a szegénységet, hanem csak enyhíteni lehet a terheiken.

Akinek van, kap... az Isten bőkezű a vele szemben fáradságot nem kímélőkkel, míg a méltatlanoktól elveszi azt is, amit eddig kaptak.

Ki a nyert adományokkal és kegyelmekkel híven sáfárkodván, megmutatja, hogy valóban vannak adományai, az ilyennek jutalmúl még nagyobb kegyelmek osztatnak, s ezek bővelkedésig növekednek, mert az ő hűsége is növekedik; de ki azokkal nem sáfárkodván, azt mutatja, mintha semmi adományt nem nyert volna, attól még azon adomány vagy kegyelem is elvétetik, melylyel bírni látszik. A méltatlanoktól, kik az Isten adományait és kegyelmeit saját és mások javára nem fordítják, ezeket Isten elvonja, és olyanoknak adja, kik azokkal híven sáfárkodnak. Vesd össze: Jel. 3,11. Másképen alkalmazva, de ugyan ily értelemben, van ezen mondat Máté 13,12. A görög szerint …a mije van is, elvétetik tőle.