Buddhizmus - van olyan aki nem méltó rá?

Nem nem méltó, hanem pici. Persze míg emberként azonosítod magad, inkább így fejeződik ki, hogy nem méltó, de igazából, a végtelen egyenlőség szeméből túl pici. A gyerek sem nem méltó, hogy késsel és villával egyen, hanem előbb tanuljon meg 2 lábon járni, majd csak utána fogdosson olyan eszközöket, amik szórnak és vágnak. Méltó? Igen. Neki való? Nem. Jellege miatt? Nem, hanem a kicsisége miatt.

Ami veled történt, benned történt. Ne azt keresd kívül, mit jelenthet, hanem azt belül, hogy mit jelent.

Azt jelenti, hogy önbizalomhiánnyal küzdesz.

Buddha első öt tanítványa az az öt aszkéta volt, akik korábban megbotránkozva magára hagyták, amiért felhagyott az önsanyargatással. De a tanítványává vált a történetek szerint az apósa is, aki előzőleg jól elverte Buddhát, amiért az elhagyta a lányát a megvilágosodás kereséséért. Az érdekesség kedvéért hozzáteszem, hogy ezzel a tettével egyébként az após elnyerte a "Buddhát Botozó" megtisztelő elnevezést.

Nem hinném, hogy a buddhizmussal kapcsolatot ápolni érdem kérdése volna; ez egy módszer arra, hogy az ember felfedezhesse a saját magában és a külvilágban létező rejtett valóságot. Talán kissé sánta hasonlattal élve, hogyan is létezhetne olyan ember, aki nem méltó szemüveg viselésére?