Mit tehet egy társtalan keresztény?
Ugye alapvetően két keresztény élethivatás létezik: az egyházi rend, illetve a családi.
Ha viszont valaki nem kap elhívást az egyházi rendbe, de hosszú évek alatt se talál társat magának, akkor ő élete végéig önkénytelen cölibátusra van ítélve? Beleértve az önkielégítés elhagyását is, mivel az bűnnek számít?
Te meg kopasz vagy.
Ha már a légből kapott állításoknál tartunk.
Az érdemleges válaszokat szívesen várom, továbbra is.
Fölösleges további válasz.
Egyértelműen rosszindulatú vagy, és emiatt nincs párod. Ez a viselkedés nagyon taszítja az embereket. Főleg így, hogy mindig a másikat hibáztatod.
Ha ezen változtatni szeretnél, akkor érdemes lenne pszichológushoz menned.
Ha felesleges, akkor ne írj többet. ;) Köszi!
De ha gondolod megbeszélhetjük, hogy miért szerez neked örömet egy anonim fórumon való kötekedés. Ahogy tudok segítek. ;)
Akkor még annyit, hogy üldözési mániád is van.
De ha elmész egy pszichológushoz, akkor talán ez is gyógyítható.
Hadjad #24-es a gyökér a keserűség a lélek csak az ág.
Amit irtam neked kérdező azt is bolondságnak vetted az első válaszban.
"Istennek az kedves ami önkéntes lemondás"
Két lehetőséged van. Vagy eldöntöd, hogy szembeszállsz a saját lelkeddel is és ha soha nem találsz társra akkor is végig mész a keskeny úton és keresed Isten országát. Ezt nevezte Jézus úgy, hogy akik magukat herélték ki a mennyek országáért. Közben valószinű megkapod azt is amit a lelked kiván.
Vagy egyre keserűbb leszel és a kegyelem is egyre gyengébb lesz rajtad. Még azt se fogod észrevenni, hogy ha az igazi akarná felvenni veled a kapcsolatot. Elküldöd a búsba vagy úgy megsérted a tüskés lelkeddel, hogy a környékedet is kerülni fogja.
Krisztus biztos, hogy nem így fogalmazott. Hanem, hogy akik önként mondanak le a családról.
De értsd már meg, hogy az "önként" a hangsúlyos. Ha az ember nem kap elhívást a papságra, viszont szeretne társat, családot, az nem önként mond le ezekről, hanem kényszerűségből. Az nagyon nem ugyanaz.
Olyan mint az öreg impotens erénye. Nem döntésből nem paráználkodik, hanem mert nem tud.
Tudod, ha az életedet erre teszed fel, hogy ki rontotta el a sorsod, akkor biztos találni fogsz valakit.
A sorsot, az életet, az istent, a nőket, a férfiakat vagy a mai társadalmat... vagy mindezt együtt. TE nem hibáztál, igaz?
Míg, ha felfognád a helyzetet és elmennél egy pszichológushoz, akkor esélyed is lenne a boldogságra.
Ha meg nem mész el, akkor nincs esélyed.
Akkor marad az, hogy itt puffogsz azokra, akik még írnak neked néha.
A kérdés nem feltétlenül az egész életre szólt. Csak a hosszan tartó társ nélküli időszakra. A koromban már vagy boldog párkapcsolatban élnek, vagy már meg is házasodtak az emberek általában.
Én nem akarok önkéntelen cölibátusban élni. A hivatásom sem találtam meg. Mert annak meg a család ad értelmet.
Szóval bibliai értelemben kvázi selejtként létezem. Jó, hogy bár nehéz, igyekszem nem bűnben élni, de ez nagyon kevésnek tűnik.
"Boldog párkapcsolatban élnek"
Ez olyan megmosolyogtató. Tudod hány boldog párkapcsolat van? Még keresztények között se sok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!