A hinduk tényleg úgy hiszik, hogy Síva és Sakti Parvati a Kajlás-hegyen laknak egy palotában? Ha nem, akkor értelmezték valaha szó szerint?

Vagy ezt nem szó szerint kell értelmezni, hanem hasonlóan metaforikus, mint a védikus teremtéstörténet vagy épp a bibliai/koráni teremtéstörténet?

Indiában nagyon fejlettek voltak a tudományok ÉS a vallás is. Nem gondolnám, hogy ezt szó szerint gondolták volna.

Másrészt a hinduizmus főárama alapvetően egy Legfelsőbb Istenben hisz, akinek kismilliárd aspektusa, megnyilvánulása, avatára van. Szerintük Isten annyira hatalmas és kiismerhetetlen, hogy magát sem ismeri ki, hisz mire kiismerné, arra még hatalmasabb lesz. Nevezik Őt Brahmannak, Ísvarának, meg sok minden másnak is. Neki az aspektusa az összes istenség. És ez NEM egy modern átértelmezés, illetve nem is muszlim vagy keresztény hatás, hanem a korai védikus vallásban is létezett már ez a fogalom a "panenteisztikus henoteizmussal" együtt. Pakisztánban él egy kis nép, a kalas nép, akik szinte változatlanul követik a korai védikus vallás néhány ábrahámi és zoroasztriánus hatással (pl. Brahmanra, Ísvarára hivatkoznak Allahként, meg Ahura Mazdaként is), ugyanakkor a muszlim hódítások, a keresztény felfedezők és a zoroasztriánus bevándorlás előtt a korai védikus vallást követték egy az egyben, és már náluk is volt Legfelsőbb Örökkévaló, mint fogalom. Az irodalomtudósok is vizsgálták a Rigvédát (a legrégebbi védikus szövegeket), amiből kiderült, hogy a legeslegkorábbi rétegben is említik és a történettudomány vizsgálatai is erre utalnak. A főbb aspektusai közé tartozik Brahma, Visnu és Síva, de több másik aspektusa is van, illetve volt (pl.: Agni, Indra stb. és a női aspektusok).

Nem értem, hogy ebbe a világképbe, hogy férne bele egy szó szerinti testtel rendelkező, földi anyagokból épült palotában lakó istenség gondolata.

Mi az igazság? Hogy van ez a hindu teológiában és a történelemben?