Mi késztet valakit arra, hogy nagyon erényes életet éljen, ha nem hisz sem a karmában, sem a szamszárában, sem a pokolban, sem semmi visszatartóban?

10.Hsz!

Igen!

"Az önbecsülés annyit jelent, vannak normáid magaddal szemben és azokat betartod."

Azok a "normáid", az európai bibliai normákon alapszanak vagy tudod,vagy nem. Vagy elismered,vagy tagadod a nyilvánvalót.

Ezt igazolja,hogy más normái vannak egy kínainak,egy afrikainak és egy native indiánnak.

Fordítva ültök a lovon. Az ember pszichológiai jelleme, minősége, mersze, korlátai eleve adottak, és belülről gátolják. Tévedés és hamis önáltatás azt gondolni, hogy bármiféle társadalmi szabály, törvénykönyv, vagy az határozza meg az egyén tetteit, hogy valaki épp lesi-e, mit csinál, vagy sem, legyen az az apja, főnöke, istene, akármi.

Ugyanígy van a szorongással. Belső meghatározottság, mennyire szorongó típus valaki, ezen nem változtat az, hogy tudja-e előre, hogy mondjuk, jövő héten földrengés lesz, vagy sem. Akik biztosra veszik, hogy mennek a mennyországba, ugyanúgy végigszorongják az életüket, mint akik nem.

Ábrahámi vallási kultúrában felnőtteknek meg ajánlom a figyelmébe, hogy van nyolcmilliárd ember a földön, nem minden kultúrában nézik az embert felülről... és mégis azok irtottak végig négy kontinenst, akiket igen.

Még mindig a 10-es vagyok:

Egyértelmüen írtam, hogy a saját belsö szabályaim a mérvadóak, az apró dolgokban is (csak te nem olvastad figyelmesen, amit írtam), az apró hazugságok, csalások sem férnek bele, a bulizás önmagában nem probléma, de lerészegedni közben igen - és egyszerüen azért, mert ezek nem férnek bele az értékrendembe, ennyire nem alacsonyítom le magam.

11-es: a saját normáim NEM csak és föleg nem a tízparancsolatra alapulnak (mellékesen amiket abból betartanak az emberek, annak semmi köze a bibliai normákhoz, hanem minden társadalomban megvannak, mert anélkül nem tudna müködni egy társadalmi közösség). Éppen fordítva, a normál szabályokat, amik szükségesek egy közösség együttéléséhez, foglalzák részben törvénybe a tízparancsolatban és más vallási köntösbe öltöztetett szabályrendszerekben.

"Mi késztet valakit arra, hogy nagyon erényes életet éljen, ha nem hisz sem a karmában, sem a szamszárában, sem a pokolban, sem semmi visszatartóban?"

Visszatartóban? A visszatartóban nem hinni, hanem tudni kell... Én ilyen voltam mindig is. A karma meg spirituális kifejezést már kamasz koromban hallottam. Gyerekként viszont semmi ilyenről se volt fogalmam. Emlékszem az egyetlen és legnagyobb beszélgetésemre istenről. Szerintem másodikos lehettem. Kérdeztem mamámat, hisz-e istenben. Azt mondta igen. Kérdezem, miért hisz. Azt válaszolta, mert így nevelkedett és isten jó. Én akkor 8 évesen úgy voltam vele, hogy az, hogy úgy nevelkedtél, semmilyen okot nem ad, viszont hogy isten jó, az meg még csak nem is válasz, mert az a hite része.

Ennyi volt.

Innentől igazából kamasz korom végéig mondhatni agnosztikus ateista voltam, bár nem tudtam, hogy az vagyok, mert kisgyerek voltam.

Szóval én semmiben sem hittem. Hozzá tenném még, hogy autisztikus vagyok, nagyon magas IQval. Mindig is gyenge voltam humán tárgyakban és erős a reál tárgyakban.

Szóval én pont a kérdés célpontja vagyok.

Engem az tartott mindig vissza, hogy mikor találkoztam egy helyzettel, utólag átgondoltam azt, és közben mikor az életről gondolkoztam, megállapítottam simán logikával, hogy jóra kell törekedni. Ami a világ legegyszerűbb dolga. A jó az jó, a rossz az rossz. Jót akarsz magadnak és mindennek, amit szeretsz, akkor egyértelműen mindennek a közös jóra kell törekednie. Már kamasz koromban láttam is egy szociopatát, aki beszélt az életfelfogásáról. Ő is levezette teljesen ésszerűen, hogy miért is törekszik arra, hogy mindenki jól érezze magát minden szempontból, amit belát maga körül. Meg matematikailag is be van bizonyítva, hogy minden jobban működik akkor átlagban és hosszútávon, ha az egész rendszerre gondol az egyén. Csak meg kell nézni az "egy csodálatos elme" című filmet. John Nash megírta a a matekot a való életben is. Ez az ami, erre hívja őket. Mindennek a természete a jó, és minél inkább eltorzult a rossz felé, a természetellenesség felé, annál kevésbé önmaga. De mindenkinek és mindennek az igazi önmaga teljes jóság és egyediség.

Ha azt gondolod, hogy ahhoz, hogy valaki jó legyen, vagy bármi a legtisztább valósághoz hű, valami rossztól való negatív viszonyulás kell, akkor téged pont, hogy benyelt ennek a bolygónak a gonoszsága, és a félelmet rezged, hiába vagy azon belül akárhol.

A valóság a szeretet és a szépség, a növekedés és fejlődés. Azért mondta Buddha, hogy nem gondolkodjunk istenről, csak meditáljunk. Mindegy mit hogyan gondolsz istenről, vagy ismered-e azt a koncepciót, hogy isten. Benned van az igazság, meg Isten gyermeke vagy, ahogy minden Isten forgatagának része, így mindenben ott van a teljesség, és valódi természetesség, ahogy az elektron is jól viselkedik, és a föld is a nap körül kering, míg kívülről bele nem szól egy vándor csillag.

Az késztet mindenkit a jóra, és az egyre fejlettebb, egyre nagyobb, fejlődő, növekedő jóra, hogy létezünk, és a valóságban, Istenben létezünk, így részei vagyunk a természetnek, a végső jóságnak, ami igaz természetünk magja. Nem kell ehhez emberként hinni semmiben sem.

13#, Tudod van a tudás is. Nem kell hit akkor sem, ha már megfelelő tudásod van. Mindenkinek van lehetősége tájékozódni és a képességén múlik, hogy mennyit lát a világból, hogy mennyivel többet tud megtalálni.

Kirúgni a hámból életben egyszer is borzalmas. Én sajnálom, hogy kiskamaszként csináltam, mert nem tudtam mit cselekszek. Minden vágy kielégítését meg lehet oldani valahogy. Szerintem még a kínzók meg pedofilok vágyát is valahogy ki lehet elégíteni úgy, hogy jó legyen nekik, de még se szenvedjen semmilyen élőlény, és a betegségük ne erősödjön, sőt drasztikusan gyengüljön, miközben érzékenységre is oktatjuk őket, hogy már pedig a leírhatatlan szenvedés nem jó. Nem éri meg neked az a "nagy" izgalom, cserébe a másik felfoghatatlan nagy szenvedéséért.

Van ilyen, elolvasta mi van a kajában és többé nem evett. Amikor annyi és olyan tudáshoz jutsz, hogy teljesen megváltoztatod egy részedet. Szerintem ha az emberek az alkoholról csak egy fél napot olvasnának, többé nem lenne lerészegedés.

Aki azért nem cselekszi a rosszat, mert fél valamiféle büntetésben (börtön, pokol), vagy reménykedik valamiféle jutalomban, előnyben (megbecsülés, mennyország), az valójában nem jó, hanem számító, nem meggyőződésből tesz vagy nem tesz dolgokat, hanem önző érdekből. Akiből hiányzik a meggyőződés a jó iránt, annak kell persze a korbács is, a cukorka is, de sokan nem ezért, vagy akár ennek ellenére választják azt, ami meggyőződésük szerint jó.

Pl. van, aki vért ad. Ha a buddhizmust vesszük, akkor – amennyire én tudom – a pozitív karma is karma, az sem feltétlenül jó a karmától való megszabadulás szempontjából. Ha a kereszténységet vesszük, akkor a vallás nem fenyeget kárhozattal, pokollal, ha nem adsz vért, és nem kecsegtet biztos üdvözüléssel, ha igen. Időt, energiát kíván tőled, mindenféle különösebb haszon nélkül. Az emberek egyszerűen csak azért adnak vért, mert empatikusak és mert meggyőződésük, hogy ez jó cselekedet. A keresztények is, az ateisták is. Hasonló okokból ha egy idegen megkérdezi, hogy merre van az X utca, akkor a legtöbb ember elmagyarázza neki. Választhatná azt, hogy azt mondja: „nem tudom”, némi időt, erőfeszítést, energiát spórolna meg, és vallási vagy világi törvények nem tiltják ezt sem. Nem kötelező, de mégis igyekszünk segíteni. Mert meggyőződésünk, hogy ez jó.

„Mert, ha embertársaddal jót tettél, mit akarsz még? Nem éred-e be azzal, hogy természeted szerint csináltál valamit, hanem még jutalmat is kívánsz érte? Mintha a szem fizetést kérne azért, mert lát, és a láb azért, mert jár! Mert amint ezek a testrészek arra termettek, hogy alkatuknak megfelelő működésükkel betöltsék sajátos feladatukat, úgy az ember is, aki tulajdonképpen azért születik, hogy jót tegyen, ha valami üdvös vagy közhasznú tevékenységet fejtett ki, csak azt tette, amire rendeltetett. S ezzel már meg is kapta a maga jutalmát.” (Marcus Aurelius)

#9-hez. Megértettem kérdező. Eszerint keveset tudsz, de annál nagyobb mellénnyel. Ilyen valóban van. Önbecsülés. Elég sokan írták, sokféle nézőpontból, de te nem hiszed, mert nem tudod mi az. Ilyen is van.

És bármilyen hihetetlen neked, vannak jó emberek, pusztán azért, mert ez jó nekik is, mert ilyenek, mert így nevelték őket, mert van önbecsülésük, mert bár dolgokat sokféleképpen rangsorolnak, de abban mind egyetértenek, ettől jobb a világ. És nem számít, hite van, karmája van vagy meggyőződése. Sajnos soknak van ilyen, csak azt nem tudja, mi a jó - másnak jót tenni.