Magam módján keresztény istenhívő vagyok, de nem járok templomba. Mi a helyes definíció, ha vallási hovatartozásomról van szó?

Miért fontos neked,hogy mások mondják meg,hogy te most milyen kategóriába tartozol?

Nem kell tartani azoktól akik lenéznek csakmert nem vagy igazi keresztény.(bár nem írtad,hogy tartasz tőle,ezt te tudod)nyugodtan mondd meg nekik,hogy csak bizonyos dolgokban értesz egyet a kereszténységgel,és az Istenségről saját fogalmaid vannak.

Én sem fogadok el sok dolgot a Bibiából,a keresztény tanításokból és mégis hiszek egyfajta hatalmas intelligenciában,tehát hiszek Istenben.

ember vagy te is, mint akárki más...a vallási hovatartozás nem büszkeség vagy bármi ilyesmi, nem kiváltság, a vallások azért vannak, mert nem mindenki ugyanolyan módon képes eljutni Istenhez. a vallások segítségek az embernek, de nem azért vannak, hogy megkülönböztessük őket...nem kötelező neked tehát tartoznod sehova, ha nem szeretnéd...ez nem definíció kérdése, mert valójában minden vallás definíciója ugyanaz...én sem tartozom sehova...de mégis mindenhova. :)

egyébként azt elárulom, hogy nem kell sehova sem menni, hogy igaz hívő legyen egy ember...mert igazából minden itt van és most, ohh és erről a dologról készült egy modern kori leírás, amit nem kell szimbolikusan értelmezni, és úgy kihalászni, hogy vajon mire gondolhat ebbe a részbe, vagy abba a részbe az aki írta...ezzel lehet könnyebben megértheted, hogy mi is vagy valójában. Ha érdekel nyugodtan szólj, és adom. ;)

üdv

25/F

LastOne.Left

De ha nem értesz egyet a kereszténység elveivel, a bibliával, amire maga a vallás alapozódik - akkor miért vallod magad kereszténynek.

Van egy millió vallás és mindegyikben van istenség :) Tehát ha istenben hiszel, az nem azt jelenti,hogy Isten csak a kereszténység lehet valóban létező.

Én sem mondom magam sámánnak, ha egyszer nem értek vele egyet :)

Ne érts félre, nem zavar, hogy mi vagy, csak nem értem...

Szia!

A Biblia nem "ismeretterjesztő könyv", ami leírja, hogy Isten hány molekulából áll. Nem "recept", ami leírja, hogy fél kiló szeretet meg harminc deka megértés etc. Mi hisszük azt, hogy a Biblia Isten szava. Az én értelmezésem szerint első körben azért nem lehet emberi szellemi alkotás (az, hogy emberek írták le a kezükkel, egy dolog), mert túl sok olyan törvény van benne, ami az ember természetével ellentétes. Az ember ugye meglehetősen önző lény és arra törekszik, hogy kielégítse a vágyait és lehetőleg minél rövidebb időn belül.

Mindenkivel előfordult, hogy megtetszett pl. a padtársa illatos tolla és azt kívánta: bárcsak az övé lehetne. Ha nem lenne a "Ne lopj!" parancsolata, bizony az ember a saját ösztöneinek engedelmeskedve eltenné azt a tollat.

Ez a "birtoklási ösztön" sajnos az ember természetébe nagyon erősen rögzült dolog, hihetetlenül nehéz levetkőzni azt.

Ha emberek "találták volna ki" a Bibliát, akkor vajon hoznak olyan törvényeket, amelyek tulajdonképp nem jók nekik? Miért van akkora konfliktus a "Ne paráználkodj!" parancsolattal kapcsolatban? Mert az mond a leginkább ellent az emberi ösztönlénynek... az ember pedig nem akar magának rosszat.

Megjegyzem: az utóbbit én sem tudom tartani és bizony vannak ebből belső küzdelmeim, nem is kevés. Mégsem utálom ezért sem a Bibliát, sem Istennel nem pörölök.