Csak engem zavar rettenetesen, amikor egyesek hitegetnek másokat, hogy a helytelen cselekedetük, bűnük, vétkük nem is helytelen?

Miből van a hit, ha csak amiatt törődünk bele egy igenis helytelen tettbe, mert arról nehéz leszokni vagy mert mindenki más is csinálja???

Különösen érvényes ez a szexualitással, haraggal és hasonló tettekkel kapcsolatban. Manapság sokan hitegetnek embereket interneten, hogy nem, ááá nem, nem helytelen az önkielégítés, a házasság előtti szex, buliban kicsit becsiccsensz, ha néha indulatos vagy vagy egy kicsit hazudsz stb.

Történetesen többségében nem teológusok, nem filozófusok, nem vallási tanítók, nem vallási személyek.

Milyen jogon veszik ők a bátorságot arra, hogy erkölcsi tanítást adjanak hitbéli kérdésekben? Milyen jogon veszik a bátorságot, hogy másokat helytelenre csábítsanak? Ők csinálják így, ha már muszáj, de legalább másokat ne rángassanak bele!