Isten mikor döntötte el hogy akkor ő most megcsinálja a világot?

#5 > Isten nem változik

Ez némileg problémás. A világ tele van változásokkal, időbeli változásokkal. Ha Isten nem változik – pláne ha időn kívüli –, akkor az eléggé bajosan tud elindítani változásokat.

> most is azt akarja amit mindig is.

Ezzel az akarással is van némi probléma. Az akarás nem más, mint törekvés valamilyen cél, eredmény elérésére. Illetve jelenti a vágyat is valaminek a megszerzésére, elérésére, megvalósítására. Akárhogy is, az akarás mögött mindig valamiféle hiány, hiányosság, hiányérzet áll. Azért akarok csokit enni, mert a hiányát érzem. Azért akarok aludni, mert a pihentség hiányát érzem. Azért akarok tanulni, mert a tudás hiányát érzem. Nem nagyon tudok ellenpéldát felhozni, ha te tudsz, kérlek oszd meg velem. Isten viszont teljes és egységes. Isten ezen tulajdonságával összeegyeztethetetlen a hiány, hiányosság fogalma, így az akarat oka nem tud kialakulni, közvetett módon Isten teljességével az akarat fogalma is összeegyeztethetetlen.

Más probléma is akad. Amíg nem volt semmiféle teremtett világ, addig minden Isten volt és Isten volt minden. Nem is az a kulcskérdés, hogy Isten hogyan és miért teremtette a világot, hanem hogy hogyan és miért teremtette meg a semmit, amibe aztán lehetősége lett világot teremteni. Ha a teremtett világ is Istenen belül van, az sem jó megoldás, mert akkor is valamilyen szempontból szeparált Istentől. Ahhoz, hogy létezzen az a semmi, ami aztán megtölthető a teremtett világgal, ahhoz előbb Istennek valahogy le kellett volna mondani a maga teljességéről és egységességéről. Egy teljes, egységes és tökéletes Istennek erre oka sincs, haszna is aligha lehet belőle, de megkockáztatom azt, hogy talán lehetősége sem lenne rá.

Ha viszont Isten teljes, egységes vagy tökéletes voltát vitatom el, azzal meg más filozófiai, teológiai problémákat fogok felvetni.

És az a gond, hogy ez egy olyan dilemma, amit Isten időnkívülisége sem old fel igazán.

2*Sü

Ilyen hibákra akartam rávilágítani azzal a válaszommal. Köszi, hogy részletezted is.

"Ha Isten nem változik – pláne ha időn kívüli –, akkor az eléggé bajosan tud elindítani változásokat."

Nem gondolom, hogy lendítene a probléma megoldásán, azt azonban megjegyezném, hogy a teológiában Isten nem mint aktualizálatlan potencialitás (egyfajta befagyott állapot) nem változik, hanem mint tiszta aktualitás nem változik.

Azért asszociálunk a befagyott állapotra, mert csak erre van tapasztalatunk, a tiszta aktualitásra csak Aquinói Szt. Tamás első istenérve mutat rá a lényegileg (nem akcidentálisan) rendezett oksági sorozatokkal, amelyeknél nem lehetséges a végtelen regresszus.

Istennek nem kell lemondania az egységességéről, ugyanis a keresztény filozófia szerint Isten összes attribútuma, így az akarása is ekvivalens az egy isteni természettel.

A semmiből való teremtésre/isteni okság problémájára nem tudok reagálni, mert legalább két különböző elképzelés létezik a feloldására: 1. a teremtés előzménye Isten teremtő eszméi (Ockham előtti skolasztika), 2. a teremtésnek nincsen előzménye, Isten mindenhatósága abszolút és logika feletti (Ockham).