Van annak jelentőssége, hogy valaki hová, melyik országba, milyen nemzet tagjának születik?

1es,

valóban, a konkrét helyhez kötöttség nyilván nem cél. Csak a mozdulás indoka kérdéses nekem. Azokban az esetekben, amikről az Írásokban olvasunk nem igazán maguktól kerekedtek fel az istenfélő emberek, hanem az Örökkévaló hívására vagy éppen kimondott parancsára tették.

Nekem az ottmaradáshoz elegendő "parancs"-nak tűnik, hogy oda születtem, oda lettem eleve elhelyezve. Semmiféle beleszólásom nem volt, ez az Isten - ha úgy tetszik - kijelentett akarata rólam, hogy épp itt legyek, ahol vagyok.

Pont arra próbálok igyekezni, hogy ne csak valami emberi kigondolást, önbecsapást kövessek az életemben, hanem az igazságot.

6os,

Jó kérdés, nem tudom, ilyen esetekben mit kellene alapnak venni. Gondolom, ahogy írod, aminek érzi magát az illető, amihez a személye kötődik, az volna a kijelölt helye, hiszen az sem véletlen, hogy habár egy bizonyos nemzetben nevelkedett, mégis egy másikhoz vonzódik.

8as,

Lehet. Valamiért mégis Isten akaratával van összekötve a nemzetek elhelyezkedése, és az angyali rendekben is külön felvigyázója van a népeknek:

""Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Isten fiainak száma szerint""

""s most visszatérek, hogy küzdjek a persa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, ímé Görögország fejedelme jő elő!""

""De Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre"" (az utóbbi kettőt angyal mondja Dánielnek)

Amúgy ha csak logikailag nézzük, akkor összesen két opció van, vagy marad az ember, vagy költözik. Nincsen egy harmadik, semleges állapot, amiben arra várnánk, hogy melyiket tegyük. Inkább maga a maradás az alap, és ha ettől kell eltérni, arra kap(hat) az ember Istentől utasítás. Ezért sem tűnik szükségesnek, hogy parancs legyen a maradásra.