Keresztények, ha aggódok amiatt hogy elkövettem Szent Szellem káromlást, akkor az már azt jelenti hogy nem követtem el?

Először vala az ige.

Vagyis: ha bűnös a gondolat, az már bűn.

Az imádság önvizsgálat és öntisztulás is. Tehát a gyónás után ezért szabja meg a pap a petitenciát, a vezeklő imádságot. Könnyítsen a lelkiismeretén.

Végtére is a jó pszichológus mit csinál? Elbeszélget veled, “meggyóntat”. Elvezet az önvizsgálatig, a lelked mélyére ásásig, a felismerésig, s ha sikeres, a megoldásig is.

Ha a Hit Gyülekezetéhez tartozol, ott lehet, hogy más a tanítás, de a katolikus egyházban a Szent Szellem káromlása nem azt jelenti, hogy Szentlélekre káromló szavakat használsz. Az ilyen istenkáromlás lenne, de nem hiszem, hogy a te esetedben ez áll fenn. Az ilyen "előugró gondolatok" tipikusan nem gonosz gondolatok, sokkal inkább egy kellemetlen jelenség. Pszichológus tud segíteni.

A Szentlélek káromlása a végső megátalkodottságot jelenti.

[link]

Jézus a Szentlélek káromlásának veszélyére egyszer a farizeusokat figyelmeztette, akik egyik gyógyítása során, amikor egy súlyosan szenvedő megszállotton segített, a szeretet, irgalom és jóság eme megnyilvánulását a Sátánnak tulajdonították (Mt 12:22-32). Jézus arra céloz itt, hogy meg lehet annyira keményedni az ember szívének, hogy abból az állapotból már nem lehet megtérni (rátalálni a helyes útra), mert teljes szellemi vakságot és a helyes ítélőképesség vissazfordíthatatlan és teljes pusztulását okozza. Valószínűleg arra célzott, hogy a farizeusok már közel vannak ehhez a ponthoz.

Bizonyára te is hallottál a szabadtüdős mélymerülő búvárokról, akik azon versenyeznek, hogy egy levegővétellel ki tud mélyebbre merülni a vízben (ami egyébként életveszélyes, tehát személyesen én istenkísértésnek tartom ezt, már amennyit hallottam erről a sportról). Minden ilyen búvárnál van egy pont, ami alá merülve már nem tud feljönni élve a levegőre. Így van ez a bűnnel is. Ha valaki szándékosan és folyamatosan elkezd vétkezni, akkor hasonló ahhoz a búvárhoz, aki egyre mélyebbre merészkedik a víz mélységébe. Egy ponton túl nem lehet szellemileg élve maradni (nem lehet megtérni).

A Bibliában és az ősegyházban egyébként a "Szentlélek sértegetése/káromlása" ugyanazt jelenti, mint a "halálos bűn", ezek egyfajta keresztény szakkifejezések, és pont erre utalnak, hogy tudniillik valaki olyan hosszú ideig vétkezik szándékosan, hogy az állapota végzetessé válik, ahonnan már lehetetlen megtérni. Jakab levele ír erről a folyamatról: "Mert a kísértés megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz." Mivel Jézus egyszer halt meg, és egyszer támadt fel, ezért egyszer lehet a Szentlélektől újjászületni. Ha valakinél a Szentlélektől való újjászületése után valamely bűn kiteljesedve szellemi halált okoz (a keresztelőkor megkapott Szentlélek elhagyja a testét), az az ember örökre elveszítette Jézus vérét, annak megtisztító erejét, ezáltal az üdvösségét is, tehát örökre bűnös marad. A bűn kiteljesedését, halálossá válását jelenti a "Szentlélek káromlása". Ez bármilyen bűn lehet, akár a rosszidulatú vagy mocskos szavak kimondása is Isten valamely személyére (istenkáromlás). De halálossá válhatnak sokkal kevésbé látványos bűnök is, mint például a hálátlanság, büszkeség, közönyösség, önzés, pénsóvárság, széthúzás, pártoskodás stb.

Ha jól értem, nálad az istenkáromlás egy kísértés jelen állapotban (ha csak beugranak ilyen gondolatok, az kísértés), tehát te még valószínűleg igen messze vagy attól, hogy a halálos bűn veszélye fenyegessen ezen a területen, de azért jó lenne tisztáznod, hogy miért vagy haragos Istenre.

Remélem, ez segített.

üdv, a javuló Stefán