Buddhisták és a témában jártasak! Létezhet még a tachikawa-ryu, illetve hozzá hasonló buddhista iskola? Ikkjú tanait követik még? Gyakorolhatom?

Alapvetően érdekelnek a vallások a világvallások is, és több tan rettenetesen megfogott, de nem csak a világvallások közül. Viszont számomra rettenetesen ellenszenves tanítás, az, ami minden világvallásban megtalálható, miszerint a lelki, illetve szellemi emelkedéshez önmegtartóztatóan, lemondóan, önmegtagadóan, egyszerűbben kell élni, és ehhez a legideálisabb vagy az aszketizmus, vagy pedig a középutas, családos élet.

Számomra nagyon érdekes gondolat, hogy lehet-e a vallást hedonista módon gyakorolni. Egy olyan módon, ahol a központban az érzékiség, az élvezetek, a megélés állnak. Minek lemondani bármiről ezek közül, ha a lelki-szellemi felemelkedéshez nem kell feltétlenül? Feleslegesek az ilyen jellegű kötöttségek, illetve tabuk. Például a szexualitás szerintem minden formájában, nem lekorlátozva ahogy többek között a tibeti buddhizmus, meg az ábrahámi vallások, meg a védikus hinduizmus főáramú véleménye állítja (férfi-nő, tehát két ember között, kizárva ezzel például a maszturbációt, házasságban, kizárva ezzel a házasságon kívüli szexet, kizárólag a nemi szervek összeérintésével, kizárva ezzel például az anális szexet, meg rengeteg mást), szent dolog, amit vallási, spirituális célzattal is lehet gyakorolni. Ezenkívül felesleges hasonlóan tisztátalan, "bűnös" dolgokról beszélni álszenteskedve, mert ezek nem "bűnök", hanem az élet természetes részei.

Én nem szeretnék lemondani ezekről. Szeretem mindet csinálni, de szeretnék spirituális ösvényen is járni.

Ezért szimpatikus számomra rettenetesen Osho tanítása, miszerint minden viszonylagos, a szerénység gyakran álszentség, a személyes tapasztalás felülírja a szervezettséget, mi teszünk valamit tisztává, és nem magától az, vagy nem az, az egó pedig nem az ellenségünk, hanem a segítségünk és nem utolsó sorban a szex minden formája, legyen az egyedül (maszti), legyen az bármilyen partnerrel, vagy partnerekkel szent, spirituális dolog, amit rituálisan lehet alkalmazni. Szerintem nagyon bölcs dolgokat mondott...

A tachikawa-ryu egy japán buddhista érzékiséget, élvezeteket, vágyat, beleértve a szex teljes spektrumát korlátok nélkül (például voltak rituális szexek vaginális, orális, anális stb. közösüléssel, illetve liturgikus orgiák, ahol mindenki mindenkivel, volt rituális önkielégítés, aminek a végén a spermát/női orgazmus folyadékát, illetve az előváladékot, ha volt szertartásszerűen felajánlották, ezenkívül voltak még erotikus masszázsok, alkoholos befolyás alatt lévő nemi tevékenységek stb.) extrém módon a középpontba állító irányzat volt. A vágyakat nem ellenségként, hanem éppen hogy a megvilágosodás eléréséhez segítő barátként fogták fel. Voltak halotti rituáléik is, például koponyákkal, amiben a felajánlási dolgokat szolgálták fel (ezek között is voltak hagyományosan tisztátalannak ítélt dolgok, amelyeket aztán elégettek, vagy elfogyasztottak, például sperma, menstruációs vér, előváladék, női nemi váladék stb., ezeket el is fogyaszthatták, de volt, hogy ürüléket, illetve vizeletet is felajánlottak). A szexuális, testi tevékenységeket meditációként, illetve imaként fogták fel, amelyekben csak ők állnak a középpontban, illetve ha van, akkor a partnerük/partnereik még. Hitük szerint a fényűzést, a vágyak megélését is megvilágosodás szolgálatába kell állítani.

Az irányzat amúgy népszerű volt, hisz a legtöbb vallással, illetve vallási irányzattal szemben ez nem boldogságot ígért halál után, és most lemondást, szerényességet, hanem boldogságot ígért erre a világra, a mostani, földi életünkbe is, illetve a halál utánra is. Sokáig népszerű volt, azonban a japán buddhizmus gyakorlatilag egésze felsorakozott ellenük, és rettenetesen támadni kezdte őket, kígyót, békát kiabáltak rájuk, kiátkozták őket az egész buddhizmusból, megbotránkoztatta őket, hogy ilyen egyáltalán létezhet és nem az ő mérsékletes elveiket követik, és nagyon gyorsan eretnekségnek bélyegezték, majd betiltották az irányzatot (igen, ekkoriban még nem vállt szét az állam, meg az egyház) egész Japánban. De vannak, akik szerint a mai napig is létezhet.

[link]

Ikkjú egy japán buddhista szerzetes, buddha, akit a tettei miatt saját iskolája eretneknek, elért eredményei miatt viszont szentnek tart párhuzamosan, egyszerre. Sokáig élt hagyományos életet, majd elkezdte az érzéki örömöket, a szexet, az alkoholos mámort, és megannyi mást is beépíteni a hitébe. Megvilágosodott, majd utána rendszeresen járt bordélyházakba, illetve kocsmákba, ami megbotránkoztatta az egész buddhizmust korában, emiatt eretneknek nevezték. Szintén felháborodott az egész szangha miatta. Tibetben is voltak hasonló irányzatok, akik a tantrákat szó szerint értelmezték (volt, aki emberi hamvakkal bekente a teljes testét), ezzel szándékosan áthágva a szerzetesi fogadalmakat, valamint a világiakra is érvényes öt fogadalmat. Ezek a radikális vadzsrajána irányzatok Tibetben is kiverték (szó szerint és átvitt értelemben is XD) a biztosítékot, majd Congkapa megtisztította ezektől a buddhizmust Tibetben. Kínában is volt hasonló...

Létezhetnek még ilyen irányzatok? Gyakorolhatom ezeket a tanításokat? Ezek tényleg eretnek tanok lennének, és ezáltal nem lehet megvilágosodást elérni?