Milyen a viszonyod Istennel és a kereszténységgel?

#10

Nincs szükségem semmilyem kegyelmére, rám ez az egész, amit te most előadsz, csak negatív hatással. Egy teljesen normális fiatal srác voltam, amikor bekerültem a kereszténységbe, aztán ezek a téveszmék isten kegyelméről, meg Krisztus áldozatáról csak leépítettek engem.

Ateistaként viszont megértettem azt, hogy nincs szüksége az embernek istenekre ahhoz, hogy jó legyen, a vallás ugyanis nem tesz jobbá. Vannak vallásos emberek, akik egyáltalán nem változnak meg, más, nem vallásosak meg így is normálisan viselkednek.

A sikerrel kapcsolatban ugyanez a helyzet: attól, hogy keresztény valaki még lehet szegény, más meg ateistaként is jobban él.

Teljesen felesleges tehát ott ülni a kereszténységben, mert nem garantál semmit. Arról nem is beszélve, hogy a kereszténység teljesen hétköznapi dolgok miatt is bűntudatot akar kelteni az emberben.

LOL.

Én ezt az egészet kereszténységet már csak mítosznak tekintem. Az egyik heuréka élményem pont akkor volt, amikor otthagytam a kereszténységet, és folytattam a tanulást. Amikor a biológia jegyzeteimet olvastam, (sejtbiológia volt a témakör), akkor döbbentem rá, hogy az életben nincs semmi természetfeletti, minden érthető racionálisan, és istennek hűlt helye van az egész biológia rendszerben: nem létezik.

Nahát, ha te keresztény gyülekezetbe akarsz járni, mert úgy érzed, hogy rászorulsz a Krisztus kegyelmére, ám tedd. Nekem erre már nincs szükségem.

#7 voltam.

Alapvetően úgy látom úgy tekintesz a kereszténységre, hogyha előnyöm származik belőle, akkor jó, ha nem akkor nem jó.

Milyen mérce szerint jó az ember? Lehet ha egymás között nézzük, ember ember között a mércét, akkor igen, vallás nélkül is lehetünk jók, de a bűntudatkeltéses dolog nekem pont azt mutatja, hogy tudod ha létezik a kereszténység Istene, nagyon nem vagyunk jók előtte. És lényegében pont ebből kínál kiutat a kereszténység.

Érdekes, hogy felhozod a sejtbiológiát. Richard Dawkins, aki feketeöves ateista, és a sejtbiológia a szakterülete, ő mondta azt, hogy folyamatosan emlékeztetnie kell magát, hogy ez nem egy intelligens tervezés eredménye, mert annyira intelligens tervezésre vallanak a biológiai folyamatok végbemenetelei. Ergo nem a tudomány miatt utasítja el Istent, hanem egyszerűen nem tudja elfogadni.

Egy olyan rendszerben (ateizmus), ahol minden véletlenszerű módon történik (nem vicc, maga szintű ateista tudósok mondják, hogy Isten nélkül, egy irányító értelem nélkül minden természeti folyamat full random módon ment és megy végbe), akkor miért gondoljuk, hogy a tudomány működik? Miből gondoljuk, hogy mindig ugyanarra az eredményre jutunk a tudományos módszer során, ha közben azt feltételezzük, hogy nincs semmi intelligens tervezés, ami ezt az egészet levezényelje?