Miért olyan fontos jelkép a szamár Jézus jeruzsálemi bevonulásánál?

A kis, keskeny patája miatt biztosabb a járása, mint a lóé, ezért jobban boldogul a legúttalanabb hegyvidéki utakon, mely vidék igencsak jellemző Palesztinára. Jóllehet a szamár makacssága és butasága közmondásos, úgy gondolják, hogy valójában okosabb a lónál. Emellett béketűrő, jámbor jószág, ám az ember gyakran durván bánik vele, ahogy más állatokkal is.

A szamár már régóta teherhordó, hátas- és igavonó állatként áll az ember szolgálatában, és a Szentírásban először Ábrahámmal kapcsolatban olvashatunk róla (1Mó 12:16; 22:3; Jzs 15:18; 2Kr 28:15; Ézs 30:24). Jákob nyilván azért hasonlította a fiát, Issakárt a szamárhoz, mert ez a jószág teherhordóként keményen dolgozik (1Mó 49:14). Másrészt a Biblia utal a szamár párzási hevére is, amikor arról ír, hogy Júda királysága prostituált módjára felkínálja magát a nemzeteknek (Ez 23:20).

Szia

Ahogyan a 4-es írta, Zakariás i. e. 518-ban jövendölte meg Jézus diadalmas bevonulását Jeruzsálembe. Ezt írta: „örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén . . . és békességet hirdet a pogányoknak; és uralkodik tengertől tengerig, és a folyamtól a föld határáig” Zakariás 9:9, 10.

Ezért az, hogy Jézus niszán hó 9-én bevonult Jeruzsálembe, beteljesített egy bibliai próféciát. Ez nem egy véletlenszerű esemény volt, hanem gondosan meg lett tervezve. Jézus korábban — mikor még Jeruzsálemen kívül volt — ezt az utasítást adta két tanítványának: „Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem. És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket” Máté 21:1–3. De vajon miért akart Jézus szamárháton bevonulni Jeruzsálembe, és milyen jelentősége volt a tömeg részéről jövő fogadtatásnak?

A szamarat nemes célokra használták a bibliai időkben. Salamon például a saját, királlyá történő felkenetésére apja „öszvérén” — a szamár hímjének hibrid ivadékán — ment el (1Királyok 1:33–40). Ezért az, hogy Jézus szamárháton vonult be Jeruzsálembe, azt jelentette számára, hogy királyként mutatja be magát. Az is nyomatékosította ezt a mondanivalót, amit a tömeg tett. A csoport — amely túlnyomó részben galileabeliekből állt — Jézus elé terítette ruháit, amely gesztus Jéhu királyi uralmának nyilvános bejelentésére emlékeztetett: 2Királyok 9:13. Az, hogy úgy utaltak Jézusra, mint „Dávidnak fiára”, kihangsúlyozta az uralkodáshoz való törvényes jogát Lukács 1:31–33. Az pedig, hogy pálmaágakat használtak, nyilvánvalóan arra mutatott, hogy alávetették magukat királyi hatalmának. (Jelenések 7:9, 10 "Ezek után láttam egy nagy sokaságot, melyet senki nem volt képes megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből. A trón előtt és a bárány előtt álltak, fehér köntösbe öltözve, és a kezükben pálmaágak voltak. És szüntelenül ezt kiáltották hangosan: „A megmentést a mi Istenünknek köszönhetjük, aki a trónon ül, és a báránynak!” )