Mit ír a Biblia arról, hogy egy hívő ember, hogyan viszonyuljon a nem hívő emberekhez? Illetve úgy konkrétan minden emberhez?

1

": ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!’"!

"34Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást."

felebarátom, vagyis embertársam mindenki, nincs különbség

ne vess meg senkit, legyél mindenkivel együttérző

nem vagyunk senkinél különbek

Írok ezzel kapcsolatban pár bibliai idézetet, a békesség kedvéért csak az Újszövetségből, a következtetéseket pedig mindenki vonja le maga, én nem kommentálom:

"Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr." (2Korinthus 6:14-18)

"Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek." (Róma 12:18)

"Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek; ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból. De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt." (1Korinthus 10:27-28)

"A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el. És ha egy asszonynak hitetlen férje van, és ez kész vele élni, ne hagyja el a férjét. Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk. 16Mert mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet?" (1 Korinthus 7:12-16)

Szia

Azt, hogy mit jelent szeretni embertársadat a leginkább Krisztustól, főleg a példájából tanulhatod meg. Fontos része ennek megfigyelni azt, hogyan bánt a nőkkel. Abban az időben ugyanis lenézték a nőket. Csak egyetlen példát említek meg, amely a János 4:3–43 verseiben van részletesen leírva. Tisztelettel bánt a nővel (pedig rossz hírű volt), és a segítségére volt abban, hogy megismerje a Teremtőjét, és megváltozzon.

Ha Krisztus úgy gondolkodott volna mint te (bocsánat), akkor egyetlen emberrel sem tudott volna szóba állni. Pedig éppen ezt tette, bűnös emberekhez ment, sőt a tanítványit is erre képezte ki. Figyeld meg kérlek jól Krisztus szavait itt: "Ezek után az Úr kijelölt 70 másikat, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helyre, ahová ő maga is menni készült. Majd így szólt hozzájuk: „Igen, az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérve kérjétek hát az aratás urát, hogy küldjön ki munkásokat, hogy begyűjtsék a termést. Menjetek! Elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé." Lukács 10:1-3

Szavaiból kiderül, nem hívő emberek közé küldtem és nem is könnyű feladattal bízta meg a tanítványit. Óriási felebaráti, emberi szeretet volt a tanítványokban, ha nem csupán végezni, de ha tovább olvasod, azt is látod, örömmel mentek a tanítványai, végezték Krisztustól kapott munkájukat.

Arról viszont ír a Biblia, hogy azokkal, amik nem élnek az Úr tanítása szerint szoros kapcsolatot ne ápoljunk, mert átvesszük szokásaikat, és akkor meggyengül az Istennel ápolt kapcsoltatunk.

Pál apostol írt erről: "Ne vezessenek félre titeket. A rossz társaság megrontja a hasznos szokásokat." 1Korintusz 15:33 Figyeld meg kérlek, nem azt írja, hogy "megronthatnak"! Azt írja, "megrontanak". Ez bizonyos. De ez nem utal arra, hogy bárkit is gyűlölnünk kellene, hiszen ez is kijózanító intelem: "A gyűlölet viszályt szít, a szeretet azonban minden törvényszegést megbocsát." Példabeszédek 10:12

De a legnagyobb példa hogyan viszonyuljunk az embertársainkhoz, az maga a Teremtő.

kifejezte a szeretetét a bűnös emberek iránt, amikor a ki nem érdemelt kedvességét Hiszen páratlan módon tette nyilvánvalóvá. Minden ajándéka közül az volt a legnagyobb, amikor „az ő egyszülött Fiát” elküldte a földre, hogy meghaljon értünk János 3:16. Ezért Pál azt írta Jézusról, hogy „dicsőséggel és tisztességgel (lett) megkoronázva a halál elszenvedéséért, hogy Isten ki nem érdemelt kedvességéből minden emberért megízlelje a halált” Héberek 2:9. Igen, „az ajándék. . ., amelyet az Isten ad, örök élet Krisztus Jézus, a mi Urunk által” Róma 6:23.

Ha ők ennyire szerették a bűnös embereket, akkor jó példa van előttünk, hogyan viszonyuljuk mi is az embertársainkhoz.

Természetesen egy hívőnek a feladata a példamutatás is. Nem kell kérkedni, meg felsőbbrendűnek érezni magunkat, csak tenni, ami kötelességünk. Keresztényként élni nem csak vasárnap kell, hanem minden hétköznap és minden pillanatunkban. Aszerint kell gondolkodnunk is. Ezt mások láthatják, érezhetik rajtunk. Követendő példa lehetünk számukra. Valaki ezért megvethet minket, kigúnyolhat, de ez nem kell, hogy megrendítsen minket.

A keresztény (és más) vallások szerint a földön egyre inkább elterjed Sátán uralma, burjánzik a gonosz, hamarosan hasonlóan, mint Noé idejében.

A legtöbb ember elfordul Istentől, hedonizál stb. Sok "próféta" és eszme támad, az embereket megtévesztik, letérítik a keskeny útról. A rosszat jónak, a jót rossznak mutatva, relativizálva azt.

Nekünk segítenünk kell az embereken, de nem szabad a bűnbe tartani velük.

Olyan emberrel nem tudnék barátságot kötni és egyáltalán szórakozni vele, aki drogozik, folyton hazudozik, simlis, káromolja Istent.

Enyhébb az, aki azért hallgat a lelkiismeretére, de ateista, szabad felfogású - mindezt jó szándékból. De ne feledd, a Pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Vagyis aki tévedésben van és azt hiszi jót cselekszik, de rosszat, az bűnös, mert a tudatlanságáról, belső őszintétlenségéről saját maga tehet.