Egy hívő ember életében kerülhet sor olyanra, amikor hazudnia kell a jó érdekében?

Igen!

Ha még nem is egyértelmű, majd biztos az lesz. Egyszerűen már a jelenlétem is hazugság. Bármi amit teszek, vagy szólok, nem igaz az én világomban.

De van amikor konkrétan hazudok, ahogy azt mások értik.

Például ha van egy főnököd, akivel nem lehet beszélni, nem hívő, szóval nem hisz a kommunikációban és az egyenlőség igazságában, azt mondja, ma nem jön be dolgozni, 4kor menjetek haza magatoktól. Nos ha a munkád olyan, és te 7-7.5 óra alatt elvégzed, ahogy lehet a többiek is, had kérdezzem meg, miért rossz, vagy mitől vagyok hűtlen Istenhez, vagy a főnököm felé, csak mert a szemébe hazudom azt, hogy 4ig voltam bent, nem csak 3ig, amikor mindenki elvégezte a munkáját tökéletesen, mint mindig. Azért hazudok, mert ő még balga, fejletlen. Nem tudná elfogadni azt a nagyobb igazságot, hogy maga az időintervallum magában nem számít, sőt semmit sem kell kényszeresen tartani, amig az eredmény minimum ugyanolyan, mint máskor, de még is ha megteszem, akkor hűtlen vagyok az én igazságomhoz, bölcsességemhez, és ezáltal Istenhez, hisz tudom, hogy az enyém egy nagyobb jó, és valóban amikor mindenki elmegy 3kor, semmi sem történik, mindenki azt hazudja, hogy 4ig volt, és minden munka pontosan ugyanolyan minőségben és mennyiségben el van végezve, ha nem akkor még jobban is, az extra szabadság érzet miatt. De mivel ő balga, ezt nem érthetné, ezért az lenne a hűtlenség felé, ha ott maradnánk még 1 órát, és az a hűség ő felé is, ha a szemébe hazudok, mert így mindenkinek jobb. Konkrétan még neki is.

Néhány katolikus templomban üvegablakra festve láthatsz egy nőt, kötényében rózsákkal. Ő Árpádházi Szent Erzsébet. Az ábrázolás a rózsacsodát örökíti meg, amiről itt olvashatsz:

[link]

Igaz, a legenda mentegeti Erzsébetet, hogy ijedtségből tette.