Szerintetek milyen a halál?

Semmi vészes. Mintha egy álomból ébrednél fel. Van aki azonnal, van akinek kell némi idő és segítség, mire rájön hogy már nem él, mint amikor álmodban egy csomó fura dolog történik, mégse jössz rá hogy alszol, mert a racionális elme nem aktív.

Szóval ne aggódj, már mind sokszor meghaltunk.

Érdemes azon meditálni, ki vagy valójában, ki vagy a "személyiséged mögött" valójában.

Nincs halál.

Amire te gondolsz az a csírázás fázisa amiböl egy új élet sarjad.

Ha úgy vesszük az élet sem más mint egy rákos burjánzás a halál tökéletes szövetén.

Aki haldoklik az nem azt éli meg,hogy meghal,hanem a világ hal meg számára.

Nem tudom, de van egy elképzelésem, azaz hoggyan szeretném hogy velem történjen:

Évekkel ezelőtt volt egy nagyszerű élményem, ami most, hogy az adott kérdéssel foglalkozom, élessen ál emlékezetembem – ez az! Így szeretnék meghalni!

Egy hétvégi Rebirthing foglalkozás után, ami számomra nagyon felemelő volt, egyedül próbálkoztam a gyakorlattal kb. 10 percnyi gyakorlat után végtagjaim, sőt még az izmok az arcomon is lebénultak, képtelen voltam megmozdulni. Abbahagytam a gyakorlatot, félelem fogott el – mi lesz ha most így maradok lebénulva? Eszembe jutott mit is mondott a félelemről az akkoriban és máig is nagyon vitatott indiai guru Bhagwan Shree Rajnesh (Osho) kinek könyveit én mohón olvastam. Azt mondta, hogy ne próbálj menekülni a félelem elől, nézz vele farkasszemet! – Legyen aminek lennie kell – gondoltam, mi mást tehettem volna, még csak mozdulni sem tudtam.

Akkor egy egyre duzzadó, erőteljes, elektromos áramütésre hasonló, de nem olyan gyors és nem olyan fájdalmas árhullám indúlt el a testemben a lábaimnál kezdődve fölfelé. Duzzadását és előrenyomulását testemben képes voltam nyomon követni. Az áramlat egyre erősebb lett míg végül a testem merevedésével együtt a fejemnél észrevétlenül végződött. Aztán minden lecsendesült és azt vettem észre, hogy Bhagwan szótlanul mellettem ül. Kinyújtottam a kezem, hogy megérintsem, hogy meggyőződjek róla, valóban ott van-e. Természetesen csak a levegőt érintettem, mégis láttam őt, hogy mellettem ül, nem szilárd testben inkább mint egy halvány fehéren fénylő hologram kép hordozó nélkül. Egy idő után ez a jelenség is eltünt, nagyon jól éreztem magam, mintha a tudat egy magasabb színvonalára jutottam volna, láttam a körülöttem lévő tárgyak lényegét, mintha azok rengeteg iszonyatos sebességgel száguldó részecskékből tevődnek össze, amelyek a tudatnak engedelmeskedve alkotják a formát, beláttam hogy minden a tudaton múlik, hogy én része vagyok e tudatnak.

Később probáltam megismételni tapasztalatomat, sikertelenül, nem jutottam tovább mint az árhullám egy halvány emlékezetéig. De most tudom, hogyan szeretnék meghalni.

Én hiszek a reinkarnációban, és ezzel kapcsolatban volt is egy nagyon furcsa élményem. Gyakorlatilag transzba estem, és elkezdtem folyékonyan beszélni egy északi idegen nyelven.

Pedig csak egy kicsit beszélek angolul, és itt kimerül a nyelvtudásom.

Elolvastam Irwin D. Yalom : Szemben a nappal című könyvét, ami ezzel a témával kapcsolatos.

A halál pillanata csak akkor szörnyű, ha erőszakos halált hal valaki.

De a pozitív hozzáállás gyógyító is lehet. Volt olyan ismerősöm, (barátnőm apukája) akinek 3 hetet jósoltak az orvosok. Még 30 évet élt.