Ez nem kizáró ok a judaizmusban?

"a zsidóság meg anyain, mert az anya a biztos"

Ezt a profán szempontot el kell felejteni, a vallási törvények ugyanis sohasem alapulnak ilyen "materiális" megfontolásokon, hanem mindig SPRITUÁLIS alapjuk van, kiindulás mindig az Örökkévaló és Tórája ( tanítása, a Mózes öt könyve, ami késõbb törvény ), olykor a Biblia késõbbi könyvei, de mindig a Biblia.

Már a Bibliai korban is ez volt:

1) 3Móz 24:10 ben egyiptomi férfi és izraelita nõ fiát ( ekkor még nem zsidó, mert az az elnevezés judeai származásra utal ) I-tenkáromlásért elítélik. Ezért csak izraelitát ítéltek el, másra nem vonatkozik, hogy nem szabad kiejteni I-ten Nevét ( a négybetûs nevet )

2) Ezra 9:12 megismétli 5Móz 7:3 - 4 intelmét, 10:2 - 3 -ban pedig, miután hazatértek a Babiloni fogságból, azon keseregnek, hogy "idegen nõket vettünk feleségül", ami hûtlenség I-tenhez, ezért megfogadják, meg is teszik, hogy elbocsátják az idegen ( nem zsidó ) asszonyokat és GYEREKEIKET is. Ha a gyerkek zsidónak számítottak volna, nem tehették volna.

Ez a törvény, az anyaági leszáarmazás is a Biblián, azon belül a Tórán, konkrétan Mózes ötödik könyve hetedik fejezetének 3 - 4 versén alapul, de figyelmesen kell olvasni a magyarázatot ( levezetést ), mert nagyon nem 1xû:

"Ne házasodjál velük össze, leányodat ne add fiának és leányát ne vedd el fiadnak, mert eltéríti Tõlem fiadat, úgyhogy idegen isteneket szolgálnak" ( 5Móz 7:3 - 4 ) ( Hertz Biblia fordítása )

"Ne házasodjál velük össze, leányodat ne add az ő fiának és leányát ne vedd el a te fiadnak, mert eltéríti fiadat tőlem, hogy szolgálnak más isteneket," ( Dr. Bernstein Béla fordításában )

"mert eltéríti Tõlem fiadat" -

1) A héberben a ragozás második és harmadik személyében van külön himnemû és nônemû alak, itt az "eltéríti" HIMNEMBEN van.

2) Ebbõl a Talmud R. Simeon b. Yochai ( "Rásbi", isz 1. sz - 150 utánig ) nyomán :

a) a himnemû "õ", aki eltéríti, nyilván nem lehet a "fiad" felesége, mert az nõnemû, vagyis csak a "lányod" férje, vagy apósa lehet. Mivel a szokás az volt, hogy az asszonyok a férjük házába költöznek és általános volt a többgenerációs család, így a családfõ a (zsidó)nõ apósa volt, rá vonatkozik az "õ", aki eltéríti az Örökkévalótól a pogány istenekhez.

.b) "fiadat" - miután a zsidó nõrõl van szó, a "fiadat" voltaképp a nõ gyerekét, vagyis az unokát, a következõ generációt jelenti.

c) ha az a baj, hogy a (zsidó) nõ gyerekét ELTÉRÍTI, ebbõl következik, hogy a gyereket zsidónak tekintették, hisz, ha nem lett volna az, nem volna honnan, kitõl eltéríteni.

Vagyis a zsidó anya gyereke zsidó, akkor is, ha az apja "pogány". ( Idézõjel: ez akkor volt, amikor a zsidókon kívül mindenki pogány volt, ma természetesen attól, hogy nem zsidó, nem biztos, hogy pogány. )

Minthogy a 4. versben ( "mert eltéríti Tõlem fiadat" ) csak ez van, így nem zsidó nõ gyereke akkor sem számít zsidónak ( rá nem alkalmazható ez a levezetés ), ha az apja zsidó.

Így vezeti le a Talmud Rásbi (rabbi Simeon bar Yochaj) nyomán, tehát elsõ v második századi megyerázatból.

Hogy a "fiad" szót használja és unokának kell érteni, ez nem példa nélküli:

1Kir 15,11: Asza azt tette, ami helyénvaló az Úr szemében, mint atyja, Dávid. Asza Dávidnak unokájánál is távolabbi leszármazottja volt. ( A magyar fordítások azt írják: "õse", de a héber szövegben אָבִיו ( oviju ) van, ami szó szerint atyját jelent. )