Hogy döntsem el, hogy az én utam házasság vagy a cölibátus lesz? Mit tegyek, ha fogalmam sincs, nem tudok dönteni?

Mivel nyugaton élünk (persze mihez képest nyugaton, de Európában) a modern világban, ezért nyilván ezt nem a szülők döntik el. Ázsiában a buddhista, taoista, hindu országokban a mai napig van, hogy a szülők a család egyik okos fiúgyerekét beadják szerzetesnek, vagy lánygyermekét apácának. Régen, itthon, Európában is volt ilyen: több szülő bízta a gyermekének a taníttatását, nevelgetését a szerzetesekre, papokra, akikből aztán szinte biztosan szintén szerzetes lett.

Manapság nyilván ez egyéni érzés, elhivatás érzésének kérdése. Ez szerintem nagyjából jó is így, hisz nem jó, ha valaki egy olyan utat jár, egy olyan életet él, amiben nem érzi jól magát, nem tud benne jól azonosulni, érvényesülni.

De akkor kérdés mi legyen velem... Két út áll előttem: egyrészt a házasság, a párkapcsolat, illetve majd a család, valamint a cölibátus, ami egyfajta aszkézis e téren és ez nyilván a szerzetesség. Egyébként fiatal vagyok. Nem tudom, hogy Isten mit, illetve milyen utat jelölt ki számomra... Nagyon ellentétes jeleket ad. A családom számára mindig nyilvánvaló volt, már kiskoromtól kezdve, hogy lesz majd feleségem, családom, nagy esküvőm stb. A nagymamám mindig azt mondta, hogy "Majd ha egyszer már átveszem a diplomám és az esküvőmre készülök...". Ugyanakkor vallásos család voltunk, és tiszteltük a szerzeteseket, papokat (pedig tudom, hogy a szerzetesség egy lemondó, az egót rettenetesen vágó életforma, tehát őket pont nem kellene tisztelni, hisz ezzel a lemondásukat, a világról lemondásukat nehezítjük). Viszont egy 1-1,5 éve felöltött bennem a gondolat, és nem is hagy nyugodni, hogy lehet, hogy mégis a szerzetesség lenne az én utam a világi élet helyett... Ugyanakkor mégis örülnék mondjuk egy biztos párkapcsolatnak, szerelemnek, majd mégis szeretnék családot. Ahj...

Nagyon kínos, és fura ez a helyzet...

Mit tegyek? Honnan tudhatom, hogy Isten mit szánt nekem? Honnan tudhatom, hogy mi lesz az én igazi utam?