Ki milyen vallásban hisz?

Jézusban hiszek és abban, aki Őt elküldte.

Amolyan szabad kereszténynek tartom magam. Felettem tekintélyként Krisztust fogadom el.

Én azt vallom, hogy Ő teremtette a világot és a kereszt után vált Istenné, akinek sem a tér, sem az idő nem szabhat határt.

Viszont más vallások felett nem ítélkezem. Úgy gondolom ugyanis, hogy a zsidóknak előre meg lett írva és ki lett jelentve, hogy nem fogadják el a Krisztust. Aki pedig elfogadja, az nem zsidó már többé, hanem az élő Isten gyermeke.

Nem ítélem el a muszlimokat. Evidens, hogy más szokású népeknek, más nyelvű népeknek kijár egy saját próféta. De a prófétájuk által ők, a mai muszlimok megszülethettek. Köztük is akadnak választottak, akik megtérnek a Krisztusban.

A buddhistát sem ítélem el. Éljenek le annyi életet, amennyi nekik jól esik, aztán jussanak el a Nirvánába. Nézeteim szerint nekik az Úr adott egy Nirvánát és támasztott hajdanán egy Buddhát, aki megmutatja az oda vezető ösvényeket. Nyilván közülük is választott az Úr bárányokat.

Nem ítélem el a hindukat sem. Bár nézeteim szerint nekik az Úr több arcát is lehetőségük volt megismerni, mint az összes többistenhitű vallásnak. Véleményem szerint az volt az Úr akarata, hogy közülük is legyenek, akik megtérnek a Krisztusban.

Az ateistákat sem ítélem el. Sőt, örülök a létezésüknek. mert bár velük eszmecserét folytatni istenről szinte lehetetlen, ám tökéletesen alkalmasak arra, hogy mintegy rosta szitálja meg azokat, akik krisztusban hisznek. Ők vallogatják a meghívottakat és a választottakat. mert meg van írva, sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak. És az is meg van írva, hogy aki mindvégig kitart, az üdvözül. Mert akinek le lehet rombolni a Krisztusba vetett hitét, az nem ismerhette a Krisztust. Aki pedig megismerhette a Krisztust, annak hite lerombolhatatlan, sőt inkább erősödik.

Aztán ott vannak a sátánisták. Nem egy volt már közöttük, akik végül megtértek a Krisztusban. Jézus a Krisztus. Nekem pedig nem tisztem ítélkezni semmi féle vallás felett, az Atya az ítélkezést egészen a Fiúra bízta, aki igazságosan ítél.

Úgy vélem, sőt, meg is van írva, hogy a jó fák jó gyümölcsöt teremnek. A rossz fák pedig rossz gyümölcsöt. Amelyik fa pedig nem termi a jó gyümölcsöt, azt kivágják, sőt, már kis vágták a legtöbb ilyet és tűzre vetették. Meg vannak gyümölcsök, melyeknek savanyúak, amikor leesnek a fáról, ám beérnek azok is.

De ismét leírom, én nem vallásban hiszek, hanem Krisztusban. Az ő tanításaiban hiszek. Hitem szerint nem is kellene keresztény pap vagy semmilyen egyház a Krisztusnak. Mert jó ez a fa, gyümölcse mézédes, ágacskái pedig mindenféle fába be olthatók.

Krisztus fája pedig úgy indult meg, mint a példabeszédében. Egy aprócska mustármag nőtt ilyen hatalmas és terebélyes fává, melynek lombjai közt mindenféle égi madár megpihenhet, alatta pedig mindenféle vadállat békére lelhet.

Meg sem próbáltam tű pontosan idézgetni a Bibliából, szívből írtam, amit írtam.

Én a kereszténységben hiszek, és úgy gondolom, hogy a kereszténység több mint pusztán vallás, valójában egy ideológia és egy életmód.

Ami a többi vallást illeti, talán unortodox az álláspontom, de úgy gondolom, hogy a nagy világvallásokban igen is vannak olyan elemek, amikkel azonosulni tudok, és amelyek nem mennek szembe a keresztény hitemmel.

Legyen szó akár a tradicionális kínai vallásokról mint a taoizmus vagy a konfucianizmus, vagy az indiai vallásokról mint a buddhizmus, a hinduizmus (konkrétan annak a monoteista irányzatáról, igen, ilyen is van), a dzsáinizmus, vagy a kereszténység testvér vallásairól mint a judaizmus, vagy az iszlám (különösen és elsősorban az iszlám szúfi vagy tasawwuf nevű irányzata az, ami hozzám közel áll), de a mára eltűnt, viszont egykoron elterjedt vallási irányzatokban is vannak bölcs tanítások, ilyen pl. a hermetizmus vagy a gnoszticizmus, vagy legyen akár szó az ókori görög filozófiai iskolákról, mint a platonizmus vagy a sztoicizmus.

A kulcs az, hogy meg kell tanulni meglátni a bölcsességeket a többi vallásban, rátenni azokat egy belső mérlegre, és a saját tudásunk, és saját vallásunk doktrínáinak a segítségével megmérnünk ezeket a bölcsességeket, de nem szabad össze mosni ezeket, mert az szinkretizmus lenne, csak azt szabad megtartani, ami összeegyeztethető az evangéliummal és Krisztus Urunk és az apostolok tanításaival.