Az normálisnak mondható, hogy egy megtért hívő ember, a megtérését követően a hit szempontjából ellenségnek tartja a nem hívő családtagjait és tök máshogy viszonyul hozzájuk, mint azelőtt?
Nem arról van itt szó, hogy a megtérés előtt irántuk tanúsított szeretet az megszűnt volna, vagy esetleg gyűlöletbe, megvetésbe fordult volna át, hanem csak teljesen máshogy viszonyulok azóta hozzájuk és hitéleti szempontból úgymond ellenségnek tartom őket.
Nem tudom, hogy ez így mennyire érthető, de szavakban így tudom kifejezni a bennem levő ezzel kapcsolatos érzéseket.
Hogyan viszonyuljon egy 20 éves megtért ember a szüleihez, akik még nem tértek meg?
Nem normális.
Az a hit, ami eltávolít a szeretteidtől, az már fanatizmus, és nagyon kell vigyázni vele!
Ha jót akarsz magadnak és nekik, akkor ezen gondolkozz el, és változtass!
Nyugtass meg hogy nem egy hites szektába hanem katolikus/református gyülekezetbe jársz. Egyébként nagyon nem normális, hogy ellenségnek tarja a nem hívő családtagjait.
Hogy viszonyulj? Úgy a hogy eddig.
A Bibliát azért kell ésszel kezelni, mert például azt is mondja, hogy az istent sokkal jobban imádd, mint bárki mást.
Ez érthető, ha arra gondolsz, hogy a célja a vallás fenntartása bármi áron... de azt ugye tudod, hogy ez neked nem jó?
Ami el akar szakítani a családodtól, az káros neked!
Csak kérdezd az Urat, Ő mit tenne ? Ő ad bölcsességet, csak kérd Tőle.
Ha ellenséges csapatban maradtak is az alap, hogy szeretnünk kell Őket...hálát adni Értük... áldani Őket...
Áldjon az Úr és őrizzen szüntelen!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!