Volt már veletek hívőkkel olyan, hogy úgy éreztétek, hogy csak szélmalom harcot vívtok, de azt is éreztétek, hogy folytatnotok kell az adott dolgot, és hinni abban továbbra is, hogy Isten átfog lendíteni az akadályon előbb utóbb?

Ami azt illeti egy időben elkezdtem tevékenykedni a Facebookon, illetve egy személyes blogon, melynek tartalmait szintén közzétettem a Facebookon. A helyzet az, hogy sokat foglalkoztatott egy bizonyos téma, többek között azért is, mert nekem is voltak személyes tapasztalataim a dologgal kapcsolatosan, s főként negatívak és úgy éreztem, hogy fontos ezzel kapcsolatosan véleményt alkotnom és ezt megosztanom másokkal is, s ez a téma egyébként nem más volna, mint az önkielégítés.

Nos én ezt a dolgot rendre negatív színben tüntettem fel a bejegyzéseimben, mint mondtam tapasztalataimból adódóan is azt tartom, hogy ez egy eléggé káros és helytelen tevékenység.

És hát én ezzel kapcsolatosan rendre véleményt formáltam és megosztottam bejegyzéseket a Facebookon ezzel kapcsolatosan.

De a helyzet az, hogy a szüleim, főleg édesanyám ezt nem igazán díjazta, sőt folyton azt mondta, hogy vegyem le ezen posztjaimat a netről, de én ennek ellenére is helyénvalónak és fontosnak tartottam, hogy folytassam a véleményalkotást, illetve blogolást ezzel kapcsolatosan ezért folytattam is.

És mivel ahogy mondtam, anyámnak ez annyira nem tetszik, de számomra mégis fontos, hogy ezt folytassam, ezért emiatt már egy jó ideje úgymond szélmalomharcot vívunk.

Mint mondtam többször volt már, hogy posztoltam ezzel kapcsolatosan, melyekben ugyebár alkottam egy véleményt a témával kapcsolatosan, beleszőve pl. a saját tapasztalataimat, illetve "élményeimet" is.

ÉS hát anyám ezt nem igazán nézte jó szemmel sosem. Volt hogy végül én vettem le az ő kérésére egy-két posztot. Illetve volt emiatt pár durvább vitánk is, aminek végül szintén a posztok törlése lett a vége.

És volt még emellett több eset is, melyeknek szintén törlés lett a vége.

De én ezek ellenére is mégis azt gondolom, hogy fontos kiállnom ezért, pláne azért is, mert pl. a szüleim amúgy ezt nem is tartják olyan súlyos dolognak érzésem szerint, illetve tulajdonképpen saját bevallásuk szerint is.

És hát emiatt folyton ez van, hogy én valamikor kiteszek egy posztot, aztán anyám azt meglátja és végül valamilyen úton módon törlés lesz a vége.

Hogyan lehetne ezt úgy megoldani, hogy ne torkolljon ismét úgymond kudarca?

Mert én igenis fontosnak tartom az ezzel kapcsolatosan alkotott véleményemért való kiállást, pláne ha már egyszer elkezdtem, akkor nem lenne tanácsos ezt félbe hagyni.

És hát habár anyám ellenzi, de én hitből adódóan fontosnak tartom azt, hogy kiálljak az ezzel kapcsolatos véleményemért, így hát szeretném folytatni az erről való írást.

(Ha esetleg valaki olyan intézne hozzám kommentet, aki esetleg más véleményen van a témával kapcsolatosan, az is megteheti, csak kérem ne egymondatos válasszal.)

Szóval mit tehetnék annak érdekében, hogy az ezzel kapcsolatos véleményemet, illetve akaratomat érvényre juttassam?

Azaz, hogy folytathassam a Facebookon vagy bármely más internetes platformon akár, az erről való véleményalkotást?

Vagy ti mit gondoltok erről azt egész helyzetről?