Hol lehet a határ az egészséges istenhitben levő ember (nem feltétlen nagy vallásossággal) és a túlságosan másokat elrettentő istenszerető ember között (csak tapasztalatokat, ne előítéleteket)?

Bocsi kérdező, a kiírt kérdéseddel kapcsolatban még azt szeretném hozzátenni, hogy az "egészséges istenit" és a "nem feltétlen nagy vallásosság" szerintem kizárják egymást. Nem, nem egy "szentfazék" emberre gondolok, aki inkább bigott és képmutató, hanem a mély, de tisztán őszinte istenhitre. Arra, akinek életút a krisztusi minta!

Mert hogy szerintem az "egészséges istenhit" nem attól válik egészségessé, ha felületes és tessék-lássék, nem "túl nagy" a vallásossággal élik meg.

Mert tudom én is hogy az emberek számára nem népszerű a feszes vagy merev magatartás, mert azt hiszik hogy ha valaki tényleg ragaszkodik a bibliai alapelvekhez, az isteni törvényekhez, akkor az valami világtól elvonult szerzetes lehet csak a hegyekben. Olyan élet, amely egyáltalán nem természetes.

Csak ez nagyon nem igaz! Pál apostol azt mondta, hogy "mindent szabad nekem, de nem minden használ".

Tehát ha tartózkodik valóki a káros függőségektől, mint a túlzott alkohol fogyasztás vagy a cigi, vagy a narkó és minden más -akár szellemi természetű is, amely károsan befolyásolja a társadalmi, vagy az emberi kapcsolatainkat, de legfőképpen az Istennel ápolt kapcsolatunkat, az nem lenne bölcs?

És az már nem lenne értékes és szimpatikus ember? Szerintem az értékes és szeretethető ember nem attól függ, hogy mennyire vallásos vagy nem az!

Ami számít, az a hited minősége, nem csak a mennyisége! Ezért mondta Jézus azoknak a tanítványainak, akiknek nem sikerült a gyógyítás, hogy "kevés hitek", majd hozzátette: "Biztosak lehettek benne, hogy ha csak akkora hitetek van, mint egy mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek: »Menj innen oda«, az odamegy, és semmi sem lesz nektek lehetetlen.”

Tehát nem csak a hit nagysága számít, hanem annak erőssége, minősége is! A mostanság palesztinában akkoriban a legkisebb magok egyike volt.

Sokan, szó-sok millió ember hisz hazug vallásos és más természetű tanokban, amelyek nagyon rossz gyümölcsöket teremnek! Hatalmas lehet a hitük, fanatikusak és megszállott lehetnek abban, amiben hisznek, de ez önmagában még nem teszi igazzá és értékessé a hitüket. A nácik között is volt sok, akik mélyen hittek abban a gyilkos ideológiában, de ettől még nagyon mérgező és pusztító volt!

De most képzeld el, ha csak fele annyira mélyen hisznek benne a nácik, akkor az már helyessé teszi? Ugye hogy nem! 😉

Ha valaki igaz keresztény -tehát nem csupán magamat kereszténynek valló százmilliók, hanem a bibliai kereszténység tagja, akkor az éppen így működik. Nem azzal van a baj, aki hiszi és gyakorolja az isteni alapelveket, hanem egyrészt azzal, aki csak képmutató módon beszél róla, de kevéssé teszi, vagy azokkal, akik egyenesen káros dolgokat tesznek maguknak is ártanak és a társadalomnak is.

Ha ránézünk erre a sötét és gonosz világra, amely mára végveszélybe sodorta az egész civilizációt, vajon milyen eredményét, gyümölcsét látjuk ennek a világi gondolkozásnak?

Tehát szerintem nem az igazi, képmutatás nélküli hívőkkel van baj, hanem a képmutatóan vallásoskodókkal.

!-es vagyok. bűnös ember vagyok és mások szolgája vagyok. Senkitől sem kérem, hogy engem szolgáljon.

Én nem lenézek másokat, hanem látom, hogy vannak, akik toxikusak, akikkel én nem tudok mit kezdeni. Ezeket az ember isten elmozdította a környezetemből. Aztán a helyükbe olyanok kerültek, akik rám nézve építőek.

Aztán miattam az ember magában tarthatja a vallásosságát vagy a háztetőről is hirdetheti, hogy milyen vallásos is ő.

én leírtam a tapasztalatom. Isten legyen mindenkivel, aki szívesen fogadja.