Egy igazán őszinte kérdés; a buddhizmus miért vallja hogy nincs jó és rossz; objektív szemlélet miközben Jézus pont erre akarja felhívni a bűnbeeséskori nagy bajt?

Szerintem a buddhizmusban is létezik rossz, a másik életnek ártani. Sokan vegetáriánusok is. Ha valakinek rosszat teszel visszaköszön a karmádban.

A buddhizmus szerint magadat kell megszabadítani a világtól. A keleti gondolkodásban Isten nem személyes, nem foglalkozik veled. A személyednek, személyiségednek nincs jelentősége.

A kereszténységben a rosszból Isten szabadít meg, nem saját magad. A Szabadítóban való hit a követelmény. A kereszténységben Isten személyes és gondviselő, kapcsolatot is tarthatsz vele (ima).

Albert Schweitzer a következőket írta:

"A brahmanizmus-buddhizmus és a kereszténység közötti harcban a szellemi és az erkölcsi ütközik egymással. Indiaiakkal való vitáikban újra és újra találkoznak majd ezzel a mondattal: ”A szellemiség nem erkölcsiség”, azaz a szellemivé válás az Istenhez való eljutásban önmagáért van, s végül is mint a legnagyobb, fölötte áll minden erkölcsinek is. Mi keresztények azonban azt mondjuk: ”Szellemiség és erkölcsiség egy és ugyanaz. A legmagasabb szellemiség a legmélyebb erkölcsiségben szerezhető meg, s folyamatosan a legmélyebb erkölcsiségben fejeződik ki."