Lehet hogyha egyházi bölcsődébe,óvodába általános és közép iskolába járok akkor az jó hatással lett volna én rám tisztelt felhasználók!?

Szerintem azon kívül, hogy vannak hittan órák, templomba kell járni és imádkozni, meg talán picit eltér a tanterv, ugyanolyanok mint az állami iskolák. Már ami a diákközösséget illeti. Ha csak nem teljesen az elfogadásra (is) nevelik a diákokat, akkor ott is ugyanúgy lesznek kiközösítők és kiközösítettek, mint bárhol máshol és ezek ugyanúgy a diákok családi hátterén, valamint a pedagógusok és az oktatási terv minőségén fognak múlni, annyi különbséggel, hogy utóbbiakhoz immár az egyházat is hozzávehetjük.

Én hetedikes voltam, mikor átvette az általános sulimat a református egyház (illetve akkor kezdett átvenni úgy en bloc egyre több állami oktatási intézményt az egyház, legalább is itt a környéken). Én ki voltam közösítve nagyjából ötödik osztálytól egészen nyolcadikig, gondoltam majd utolsó másfél-két évre ez változni fog. Hiszen egyházi suliban lehet más lesz, lehet, hogy majd akár hittanokon akár gyónásokon tudok majd beszélni erről mondjuk egy pappal, egy hittantanárral vagy bárkivel akiben nagyobb empátia volt, mint az akkori tanáraimban vagy diáktársaimban és aztán ők beszélnek majd a többiekkel, tartunk közös foglalkozásokat meg ilyenek és talán ballagásra befogadnak engem is, de tévedtem. Annyi változott, hogy kajaszünetek előtt imádkoztunk és lett heti egy hittan óránk ahol bibliai sztorikat olvastunk és szintén imádkoztunk. A kiközösítés maradt, voltak ugyan ilyen "érzékenyítő" jellegű foglalkozások tőlem függetlenül, de ezek lóf...t se értek. Ugyanúgy nem vették észre ha problémája volt a diáknak és ugyanúgy lesz..ták, ha szóltál, hogy bajod van (tisztelet a kivételnek, mert tényleg volt két olyan tanár/pap, akiről tudomm, hogy tényleg tettek valamit ezellen és reménykedem, hogy voltak többen is csak engem nem tanítottak) A ballagási névsorból is tök kedvesen kihagyták a nevemet, a diavetítésből (ballagás alatt ment, egy elsőskori kép és egy ballagási fotó egymás mellé téve az adott tanulóról, akinek a nevét olvasták) is kimaradtam. Ha nem örültem volna emberfelett annak, hogy így vagy úgy de végre magam mögött hagyhatom azt a kócerájt, valószínűleg baromira rosszul esett volna. Külön vicces, hogy a kiközösített időben mind állami mind egyházi fenntartás alatt, az egyetlen társaság aki befogadott, a picit lemaradottabb roma osztálytársaim és a két nevelőintézetis cigis-drogos srác voltak, akiktől a legtöbb ember valószínűleg óva intett volna :D (nem váltam én is ez utóbbivá, ha valaki ezt gondolná, illetve nem degradálásként értem a roma kifejezést, sőt.. hálás vagyok nekik amiért legalább ők mellettem álltak úgy ahogy - azért a szurkálódás néha ott is meg volt, de messze nem olyan szinten mint az osztályban - és emberibben bántak velem mint az esetek többségében a "magyarok")

Tök jó szimbiózis volt, én jó tanuló voltam, segítettem nekik a tárgyakban, ők meg közösséget vállaltak velem és ha olyan volt a helyzet, akár meg is védtek.

Középiskolába egy gyerekkori barátom katolikus gimnáziumba ment, én egy nem túl neves, de átlagos szakközépbe. Ő átlagos srác volt, átlag fizikum, átlag külső. Én egy tipikus esetlen, vékony kocka gyerek. Én jó osztályközösségbe kerültem, megvolt a saját kis társaságom, meg voltak az osztályon belül klikkek akik egymással jobban elvoltak, több időt töltöttek, de összességében véve osztály szinten is nagyon jól funkcionáltunk, voltak közös hülyeségek, nem volt kiközösítés, csak maximum tipikus haveri szekálás. Ő nem találta helyét és bár nem közösítették ki kifejezetten, de elmondása szerint szenvedés volt neki az a négy év, ráadásul az elvárások is magasak voltak, tehát ha nem a közösség hiánya, akkor a megfelelési kényszer csinált ki mentálisan.

Lehet néhány egyházi suli, ahol nincs annyira jelen a kiközösítés meg az iskolai szekálás és ahol jól el van találva az arany középút az oktatás meg az átlag életre nevelés között, de a legtöbb helyen szerintem nem különböznek ezek a dolgok az állami iskoláktól.

#6 "Katolikus általános iskolába jártam, nem ajánlanám senkinek.

Ahhoz képest a sima gimi jobb volt."

Ez csak azért van mert minden gimi jobb, mint az általános iskola.

Az általános iskolában teljesen vegyesen vannak a diákok az osztályokban, általában a lényeg hogy egy lakóhelyen éljenek, és az iskolából az emlékeid a 6-7-8. osztályból maradnak meg. Ha abban a korban amikor pont kezdesz önállósodni egy olyan osztályban vagy ahol nem találod meg a helyed, a tanulnivaló nem érdekel mert mindent meg kell tanulni a törit meg tesit is egyformán elvárják tőled, pedig lehet, hogy csak a matek érdekelne vagy épp fordítva, sportolnál és közben agyadra mennek a matekkal meg a biosszal, akkor nem arra fogsz emlékezni, hogy milyen jó is volt 4.-ben a farsangon vagy milyen jó buli volt 7. osztályban a kirándulás.

A gimiben teljesen másképpen kezelik a diákokat a tanárok - mert már nem gyerekek, csak fiatalok. Általában hasonló érdeklődésű, hasonló képességű diákok kerülnek már egy osztályba, könnyebben találni olyan társakat is akikkel jól lehet éreznie magát.

ha lenne tapasztalatod kétféle általános iskola vagy kétféle középiskola esetén, akkor tudnád összehasonlítani, hogy az egyházinál jobb a másik. Így inkább gondolom, hogy ugyanezt érezted volna akkor is ha nem egyházi általánosba jársz.

A büntetést már írták, de a személyes tapasztalatom az, hogy az állami iskolában a tanár bemegy, leadja az anyagot, és figyel a gyerekekre annyira, amennyire szükség van rá. Ez a munkahelyük, szóval végzik a munkájukat, és kész.

A katolikus iskolában viszont általánosabb az, hogy a tanároknak valami egészen bizarr belső értékrendjük van, amit belevisznek a tanításba is. Ha azt hiszed hogy ez jó dolog, hát nem az. Egy rakás felnőtt kb a tanulói erkölcsi királyának érzi magát. Úgy megy be reggelente az iskolába, hogy na ma is meg kell mutatom a kis nyájamnak a helyes utat. Szerintem bazinagy ego trip vallásos iskolában tanítani, ez pedig gyerekként nem olyasmi, amire szükséged lenne a tanáraidtól.