Második általánosban. Akkor írattak be a szüleim hittanra, pedig nem is vallásosak. Nem igazán volt kedvem menni, de az első óra után buzgó katolikus lettem.
A buzgalmam utána hol erősebb volt, hol gyengébb. Kamaszkorban nem igazán foglalkoztatott a téma, bár Istenben végig hittem. Utána történt sok minden, végül 33 évesen mondtam ki, hogy nem hiszek már Istenben.
Egyre biztosabb vagyok benne, ahogy egyre többet tudok a világról. Ennyi minden, ennyi szépség, ennyi szabályosság, ennyi "véletlen" nem jöhetett létre a semmiből.
Meg egyébként is érzem, hogy vigyáz ránk.
Kb fél évvel ezelőtt volt egy nagyon extrém és intenzív spirituális élményem amit a mai mainstream pszichológia leginkább skizofréniás állapotnak vagy pszichotikus epizódnak szokott leírni.
Megtapasztaltam a valóság mélyén lévő összefüggéseket, azt hogy semmi nem anyagi természetű. Amit észlelünk a szánalmasan fejletlen érzékszerveinkkel az csak egy közös illúzió, a "valóság" a kvantumok szintjén örvénylő információhalmaz. Minden egyes nyomorult elektron,proton,atom egy hologram ami tartalmazza a mindenséget. Bármit csinálunk vagy gondolunk azt egy valami csinálja, csak számunkra tűnik úgy mintha különálló individuumok lennénk.
"Erről amúgy linkelhetsz cikkeket"
Amúgy? Máshogyan? Hogyan máshogyan?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!