Van értelme egy teljes napot végig böjtölni? Mostanság sokszor érzek késztetést, belső indíttatást arra, hogy böjtöt tartsak és valamiért úgy érzem ily módon kellene kiviteleznem?

Sajnos eddig nem igazán jött össze.

Pedig már többször próbálkoztam vele.

Az egy napos böjt úgy néz ki, hogy egy teljes nap nem veszek magamhoz ételt. Mármint nem éppen 24 óra, kicsit több hiszen úgy csinálnám, illetve próbálkoztam vele eddig, hogy: példaként mondom: csütörtök este eszek utóljára mondjuk este 7-8 óra tájékán, aztán másnap azaz pénteken nem veszek magamhoz semmi ételt és legközelebb szombat reggel eszek.

Ami azt illeti többször próbáltam már ezt kivitelezni.

Persze volt olyan is, hogy azért hagytam félbe, mert nem bírtam étel nélkül, de volt arra is példa, hogy kifejezetten jól bírtam viszont a felénél vagy esetleg a böjt végefelé úgy ráuntam vagy nem is tudom, hogy mondjam, hiszen nem láttam hasznát, úgy gondoltam, hogy nem szükséges az, hogy ezt végigcsináljam pláne eredmény nélkül vagy éppen úgy, hogy kitűzött cél nélkül vágok neki, kizárólag csak azért, hogy böjtöljek.

Mert sokszor volt bizony így, ahogy itt utóbb említettem.

Éreztem egy belső késztetést, hogy most nekem szükségem volna egy kis önmegtartóztatásra, melyet böjtölés, azaz az ételtől való tartózkodás formájában kell kivitelezzek, de úgy igazán sosem volt konkrét célom vele.

Csak sokat aggasztott meg bántotta a lelkiismeretemet, hogy nem jött össze ez az 1 napos böjt és többször is megpróbálkoztam vele, hogy végre letudjam. De aztán mindig arra gondoltam s úgy éreztem csak azért, hogy letudjam azért fölösleges csinálni. De mégis mindig amikor megszakítottam a böjtöt lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem tudtam végigcsinálni.

Ilyen esetben mi volna a teendő?