Miért nem hisznek az ateisták?

Én nem akarok meggyőzni senkit semmiről... :D

Csak a tapasztalataimat mondom el.

A legtöbb ismerősöm, aki nagyon ateista, nagyon Istentagadó, vagy például (nagyon Fideszes és) DK ellenes, vagy (nagyon DK-s és) Fidesz ellenes, vagy nagyon Vegán, vagy nagyon bármi más és hangosan és harciasan és minden!... Na ezeknek az ismerőseinknek a túlnyomó részének

valamilyen gyermekkori traumája volt valamelyik ellenkező csoporttal szemben, vagy

egy lelki betegsége van, ami miatt ő belesodródott valamelyik harcias táborba. Ezeknel érvek nem működnek. Ezek lelki ügyek.

Egyébként, másrászt ismerek egészséges gondolkozású pl. ateistákat is, akik tök jófejek! :) És nem akarnak senkivel sem harcolni. Ezt is azért fontosnak érzem hozzátenni.

Még amikor hittem gyerekkoromban, akkor is egy mesevilágnak képzeltem el a bibliát, sose értettem, hogy miért csak régen történtek olyan nagy csodák, most meg már nem. De hát hittem Istenben, mert ezt nevelték belém.

Később elkezdtem logikusan gondolkodni, a tudománnyal ismerkedni és meg mertem kérdőjelezni a vallásos tanításokat... Így lettem agnosztikus ateista.

3-as, és aki nagyon vallásos, az normális? :)

#8-as

Vannak kedves és jóindulatú vallásos, és hívő ismerőseim is. Ők is normális emberek.

De a nagyon vallásosok, fanatikus hívők, szélsőségesek felé egy kérésem van csak: „Takarodj az életemből.”

Nem akarattal csinálom, csak egyszerűen nem tudom elhinni a vallásos téziseket, a Mennyországot, a csodákat, etc...

A kereszténység eszméi a toleranciáról, a megbocsátásról, a 'ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel' jellegű intelmek viszont szimpatikusak nekem, de nem isteni parancsként, mivel nem hiszem el, hogy lenne Isten (nem tehetek róla), csak kimondottan az embersége miatt.