Tényleg egy rettenetesen ősi pogány hagyományt vett át a kereszténység a napistenektől, a vasárnap megünneplésével és az úrvacsorával/áldozattal?

Kissé off topic dolog, ami irritál az ilyesfajta vitákban (pláne amikor nem történészek/filozófusok vitáznak, hanem mezei hívők vs. mezei ateisták):

--

Az emberi jóság, felebarátaink szeretete, a jóra való törekvés, a helyes cselekedetek számítanak.

Nekem teljesen felfoghatatlan az, hogy magukat ebben hívőnek mondó emberek hogyan képesek ennyit rugózni a részleteken.

Ha őszintén hisz valaki, akkor még az sem érdekelhetné, hogy Jézus valós vagy kitalált figura.

Ha csak a pokoltól / isten ítéletétől való félelem készteti jó tettekre, akkor az már régen rossz.

"Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába."

Ha annyira idő "milliomos" valaki, hogy a részleteken vergődjön egész nap proaktív helyes tettek helyett, akkor az hiba/bűn szerintem.

Jézus lenne az első aki leteremtené, hogy ne b...d a rezet, nem mindegy mikor születtem? Nézz inkább körbe, embertársaid között elesettek, éhezők, betegek vannak, törődj inkább velük.

A hit fel tudja emelni az embert, de pont azért mert hit és nem azért mert tuti biztos részletekig megismerhető és nagyítóval nézegethető.

-

Kissé máshogy megfogalmazva az ateista "kötekedőkre" (mint a hivatkozott újságíró) is igaz ez. Tehát ateista irányból:

Most tényleg az a legnagyobb gondunk (ország és/vagy emberiség szintjén), hogy vannak emberek akik egy Jézus nevű valós vagy fiktív (de biztosan nem isteni eredetű) figura valós vagy mese tanítását követik?

A puszta, tiszta racionális gondolkodás hasznos eszköz, segítségével a-ból le lehet vezetni b-t, de arra nem képes, hogy a kiinduló axiomákat meghatározza. Persze vannak, aki szerint van ateista erkölcs, de a legtöbb embernek kell valami alapként. "Ha nem volna Isten, fel kellene találni...".

Persze a vallás a "nép ópiuma" is, ha radikális, akkor veszélyes. De a kereszténység a legtöbb országban, közösségben (vannak kivételek) aránylag ártalmatlanra szelídült. Mármint nem az egyház mint intézmény, hanem a hívők tömege. Annyi békét meg már hagyjunk nekik, hogy ha nekik kell ez a Jézus figura iránytűként, akkor azt elfogadjuk.