Azért nem voltak Istennek, meg úgy általában a zsidó vallásnak papnői az ókorban, mert többek között a kánaánita vallással társították?

Az ókorban általában az istenség nemével azonos nemű papok, illetve próféták szolgálták az adott istenséget. Az izraeliták Istenének neve, a Tetragrammaton visszafelé olvasva semlegesnemű istenségre utal, illetve a zsidók is így hivatkoztak az Istenükre. Erre utal az is, hogy Istennek sok prófétanője is volt, akik eléggé fontos szerepeket is betöltöttek a vallásban. Például Mózes testvére: Mirjam. Vagy Hulda, aki "hitelesítette", "igazinak nyilvánította" a megtalált Írásokat, mielőtt a babiloni fogság után újra felolvasta Esdrás a zsidó népnek.

Ugyanakkor papnői egyáltalán nem voltak Istennek, a prófétanőkkel ellentétben.

A kánaánita vallásban léteztek papnők, különösen Astarte főistennőnek (amellett, hogy főistennő a szerelem, a szenvedély, a szexualitás, a szex, a testiség és a háború istennője) volt rengeteg papnője, és ők általában szent prostituáltak is voltak, és végeztek szexuális, testi stb. rituálékat. A kánaánitáknál léteztek homoszexualitással kapcsolatos rituálék is, sőt, voltak olyan szent bordélyházak templomok mellett, ahol vegyesen voltak férfi és női szent prostituáltak. Kvázi vallási rituáléként tekintettek a szexualitás legkülönbözőbb formáira. Baálnak, a főistennek, Astarte férjének is volt egyfajta termékenységi istenség szerepe. Ezenkívül létezett egy csomó jósnő is, akiknek ez volt a feladatuk a papság, vagyis az áldozatbemutatás mellett. Ők erőszeretettel átkoztak meg másokat, ha valaki azt igényelte, és fizetett is érte. Más pogány vallásoknál is voltak papnők.

Logikus lenne ebből adódóan, hogy azért nem voltak papnők az ókori zsidó vallásban, mert ezzel kapcsolták össze a nők papi hivatalát, valamint a homoszexuális férfiakat is.

Tényleg ez lehetett az ok?