Akkor is helytelen pornót, erőszakot stb. nézni, ha ezt meditáció/ima céljával teszem?

Ezt a technikát magam kísérleteztem ki buddhista, keresztény, illetve más vallási gyakorlatok alapján. Sokkal nehezebb egyébként megtanulni, mint egyszerűen lemondani és kerülni teljes mértékben például a felsorolt dolgokat, pontosabban az azzal járó dolgokat. Ugyanis az említett esetben megmarad a kísértés, megmarad az anyagi dolgokhoz való vágy, megmarad az indulat stb. Ennél a gyakorlatnál viszont nem. Éppen az a célja, hogy szinte minden felsorolt eltűnik, pontosabban az ember felismeri, hogy mind csak illúzió, és nem is létezik, így hiábavalóság vágyódni. Gyakorlatilag a felsoroltakat éppen a rendeltetésükkel ellentétes módon kell használni a gyakorláshoz. A legtöbb vallás azt tiltja, hogy az ember azt tegye, ami ezeket kíséri, nem pedig magát a tartalmat. Akár a parázna fantáziálást/paráználkodást, akár az indulatok kiélését, ily módon történő levezetését. A cél az, hogy ezeknek az anyagi, mulandó mivoltán szemlélődjön, meditáljon az ember. Az egyszerű valóján. Mondhatni filozófiai módon közelítse meg. Gondolkodjon el azon, hogy mi az amit éppen lát, mindenféle érzelem, egó, kísértés nélkül. Érzékelje, de ne érzéki módon. Majd ezen szemlélődjön, miért rossz, miért mulandó, mit jelent egyáltalán a mulandó, mi az az anyag, amit itt látunk az miért szenvedéssel teli, miért köt minket a sötétséghez és az anyagi világ negatív használatához stb. Amilyen érzelmeket kivált belőlünk mindezek után (természetesen valószínű, hogy negatívakat) azokat érzékeljük, felfogjuk az elménkkel, a lelkünkkel, felismerjük, hogy valójában a szánalom és a hasonló kiváltott érzések is üres természetük, majd elengedjük őket. Az eddigi gyakorlatokhoz segíthet például a Szív szútra magunkban, vagy akár hangosan történő kántálása, éneklése, de más vallásokban is vannak hasonló imák, mantrák, szentirati szakaszok stb. Ha mindez megtörtént, és már nem érzünk kísértést akkor, abban a jelenben, nem érzünk vágyakat, nem érzünk egót, nem érzünk indulatot, nem érezzük a belülről csengő tudatlanságot, akkor el kell kezdeni mélyen imádkozni és meditálni, időzni ebben a csodálatos ürességben, ami sokkal nagyobb örömöt okoz, mint bármi bűnös kísértés. Időzni az ürességben, a lelked szinte elhagyja a tested, kívülről szemléled magad, teljesen objektíven. Érzékeled a hibáid, majd elengeded őket. A terhektől lassan megszabadulsz. Most pedig eljött az a pont, hogy függetleníted a külső valóságot és a belső valóságot (szinte sztoikus módon). Ezen a ponton pozitív, ha tudsz nyitott szemmel is meditálni. Lassal elérsz arra az állapotra, hogy a lelki békés meg tudod őrizni akármilyen helyzetben, akármilyen legyen a környezeted. A cél pedig pontosan EZ!

Helytelen alkalmazni ezt a technikát?