Isten miért nem tett valamit a vérfarkasok, vámpírok létrehozása ellen? Miért hagyja a lelkeket a földön tovább bolyongani?

A mai értelembe vett vámpír a 17-18 . században jelenik meg a hiedelmek között, több balkáni hiedelemlény összegyúrásával (pl. a román moira, szláv striga, albán dhampir) keletkezhetett. A hátterében a halátólvaló félelem álhatott. Kevés félelmetesebb dolog van, mint egy olyan lény, ami egykor maga is ember volt, de aztán halála után visszajár az élők közé, és az ember groteszk karikatúrájaként, az élőket gyilkolja (kicsit hasonló a magyar hazajáró halott, bár ő nem minden esetben ártó).

A vérfarkas egy érdekesebb lény ebből a szempontból. Az egységes vérfarkas/farkasember kép szintén a kora újkorban/újkorban alakult ki (pl. a teliholdkori átváltozás, ezüst golyóval való megölése stb.). A vérfarkas hagyomány is több gyökerű. A görög mitológiában átok hatására történik, míg a germánoknál gyakran önkéntes. Akorai germán mítoszokban nem minden esetben negatív szereplő, szembe a középkori mondákkal, ahol egyértelműen ördögi/démoni figura. A vérfarkasság megtörhető. Pl. a egyes balti népeknél elég a keresztnevén szólítani, ha meglátjuk farkas alakjában, a germánoknál ha elégették vagy elrejtették a levetett farkasbőrt, akkor az illető nem tudott átváltozni.

Érdekes, hogy a vámpír és a vérfarkas között nincs mindenhol éles különbség. Pl. a délszláv vukodlak mindkét hiedelemlény sajátosságait magán hordozza.

Ezeknek a lényeknek a léte az emberi ösztönöknek köszönhető. A haláltól és a sötétségtől ösztönösen fél az ember és ezt a félelmet jelenítik meg az éjszakai kények. A farkasember mítoszához közrejátszhat az is, hogy régen a falvak egymástól messze voltak és egy-egy húzósabb télen a túlélés érdekében nwm volt ritka a kannibalizmus, ennek a mitologikus leképzése is lwhet a lény (illetve tabu az emverfogyasztásra, aminek a folyománya a vérfarkassá válás).