Nem mond ellent zsid. 10:26 Jézus tanításainak?

Kérdező,

Az Isten már eleve a megbocsátás szándékával, abból kifolyólag küldte el a Felkentet, hogy megoldást adjon nekünk. És továbbra is mindenkor bocsánatot ad az elesésekre, éppen ez a mi bizalmunk, reménységünk alapja.

Az elveszett bárány és a tékozló fiú példázatai az elsődleges megtérésről szólnak (két különböző szemszögből bemutatva a folyamatot), amivel elkezdődik a hitben járás gyakorlása az ember számára. Továbbá ennek során áll meg az a tanítás, hogy a hozzám forduló testvérnek számolatlanul sok, bármennyi esetben el kell engednem a tartozását/vétkét, mert a végső elszámolás gazdája maga az Örökkévaló.

Azonban ezeknek az igéknek egyike sem arra vonatkozik, amiről a Zsidó levél beszél. Itt egy bizonyos, konkrét dologról van szó, amit a 29. versben pontosít az író: "aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza". Nem a hétköznapi, elkerülhetetlen, ismétlődő vétkek a probléma, azokat ideális esetben úgyis folyamatosan az Isten elé viszi a hívő ember, és a Felkentre nézve mindig újra tisztának és igaznak van nyilvánítva ez által (vagyis Isten megbocsát). Az itt megjelölt bűn, amire már nem vonatkozik az Úr halálának és feltámadásának váltsága, az pont maga a Megváltó munkájának megtagadása. Hogyan lehetne bocsánatot adni olyasmire, ami épp a megbocsátás eszközét utasítja el, illetve a bocsánatra szorultság tényét tagadja?

Nem mond ellent. Mert az általad említett igerész az a hittől való elszakadást takarja.

"Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,

És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit, És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt." Zsid 6:4-6

Eltévelyedni és elszakadni a kegyelemtől nem ugyan az.

A zsidó levél a hitehagyás bűnéről beszél. Minden bűn megbocsájtható, ha van bűnbánat, tulajdonképpen a hitehagyás is, ha felhagy vele, de ugye éppen ez az ami kétséges:

"Azt ugyanis, aki egyszer már részesült a világosságban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket, felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendő élet erőit, aztán mégis elpártol, lehetetlen újra bűnbánatra indítani. Hiszen ha rajta áll, újra keresztre feszíti az Isten Fiát, és csúfot űz belőle." (Zsid 6,4-6)

Kedves Kérdező!

Zsid 10:24 És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,

Zsid 10:25 El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.

Zsid 10:26 Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,

Pál arra érti ezt, hogy ha megismertük az Isten igazságait, és hogy az ő beszéde(utasításai, kijelentései, parancsolatai) az egyedüli igazság, ha ezeket megismertük és éltünk azok szerint, akkor ha ezeket elhagyjuk, azaz pl rájöttünk arra, hogy Buddhizmus, Hinduizmus, Kereszténység, stb., nem az Isten igazságait közvetíti, hanem a Sátán hazugságait,ezek valamelyikében éltünk, de valamilyen módon megismertük az Isten szerinti igazságot, ám egy idő után újból visszatértünk valamelyik hazug vallás tanaihoz, akkor az szándékos bűnnek minősül, és ha abban megmaradunk, akkor nem tud az Isten bocsánatot adni erre, mert nem az ő igazságai szerint éltünk. Ezt jelenti a kérdéses ige rész.